(avagy: hol az érték mostanában)

fuvallatként sodor múlton át az érzés
megannyi apróság halmozottan legyint
régről köszön reám nyitva hagyott kérdés
s lám időszerű, ím előttem áll megint

igyekszem pörgetni harminc év távlatát
gyermekeim sorát miként egyengettem
mikor és mit tettem, lapozom vázlatát
itt és amott szakadt, ...

Fiamért bandukoltam a sulijába,
amikor is belebotlottam az egyik
osztálytársának apjába. Studírozva
leste az arcomat, majd így szólt: - Na, melyik

középiskolában fog továbbtanulni
a gyerkőcöd? - kérdezte tőlem, majd választ
sem várva folytatta: - Az én srácom tuti,
hogy tudós lesz, mert most is kitűnő – hála
...

Már csak az óra kattog a falon,
Minden másodperc siettet,
Csönd van bennem,
De nincs nyugalom,
Minden sóhaj átszivárog az agyamon.

Feltámad a szél,
Majd rögtön el is hallgat,
Aiolosz csak keresgél,
de ő sem tudja mit akar.

Máskor már jönne számra,
Sok száz érzelmes, valós gondolat,
de most csak Ő van itt.

A daliás herceg búsan lovagol
az erdőben. Egyszer csak eléje toppan
egy öreg banya, s fölöttébb óvatos
hangon megszólítja : - Óh, gyönyörű lovag,

ha megmondod, milyen madárka ül itt
a vállamon, úgy akkor a tiéd leszek!
- Orrszarvú! - vágja rá ijedten, fülig
pirulva az ifjú. - ...

Mint méhecske a virágszirmon,
szeretnék megpihenni hangodon.
A tested lágy hajlatán időzni,
s a lelkedbe mélyen befúródni.

Ha lüktető hangja szívednek
elakadna, sebzett fala megrepedne,
vérző testéhez tapadnék szorosan,
s fájdalmadban osztoznék gondosan.

Nálad a nyugalom otthonára lelek,
ha csak szavakkal is öleled ...

Gondtalan ifjúságom töredékét,
a tavaszi hóolvadás birtoklása
egy kis időre magával ragadta.
Ingoványos hideg ágak zömében,
kapkodtam életemért .
Nyálkás fűszálak közt hadonászva
karmoltam a folyó hullámaiban.
Mélyen véstem magam bele.
Magába szívott a hullámok sodrása,
Rabul ejtett a folyó bukdácsoló árja.
Nem akartam ...