Meséket hallgatok
gyermekké válok.
Meséket olvasok
álmomban csapongok.

Ha meséket írok,
akkor magamból adok.
Lelkemből adakozok.
Magam is gazdagodok.

Mesék országa
a csodák világa.
Lelkemnek vágya
meséim valósága.

Ezt osztom meg a gyerekekkel,
kik hallgatnak engem figyelemmel.
Tele van a szívük szeretettel
és a szívem a ...

Anyám teljesen kiakadt rám.

- Fiacskám, azért szakítottál

a gyönyörű menyasszonyoddal,

kit én a szívembe fogadtam,



merthogy újabban szemüveget

kell viselnie? Elcsüggedten

hallgattam anyámat. - Szeretem

őt, én nem vesztem össze vele -



szólaltam meg - hanem ő ment el,

amikor is először ...

Egy szó.. Rajta könnycsepp végigszalad.
Bú még keres bánatból kiutat.

Egy szó.. könnycsepp.. Szűkül soványka fény,
s átbújik tördelt ujjak térközén.

Az őr ruhákra jelzést varr az est:
horog nélkül is régi rémkereszt.

Rád gondolok, jobbat remélt halott:
nem védett meg elhagyott csillagod,

s a Kereszt sem, - tán hitted: kell a ...

Míg nem ismertem a kedvesem,

a késre esküdtem, ámde mellette

rádöbbentem, az ember nyelve

lehet igazándiból az egyetlen



olyan éles eszköz - fegyvernek

sem éppen utolsó(!) - mely a szüntelen

használat során válik egyre

élesebbé. Nem sokáig tűrtem el

ezért magam mellett szerelmem,

éles nyelvét máson ...

Egy verőfényes szeptemberi

napon váratlanul megjelentek

ősz hajszálaim. Szeleverdi

gyerkőcöm, amikor észrevette,



érdeklődve fürkészte őket.

- Hogy tetszik az ezüstös szín, Ata? -

kérdeztem kíváncsian tőle.

- Klassz. Apa, ez már a téli hajad?

Amikor az unokáim kinyitják

otthon a hűtő ajtaját, azonmód

kivesznek valamit abból és falni

kezdenek, míg én többnyire aggódó



tekintettel állok a miénk előtt,

azt kérdezem magamtól, vajon éhes

vagyok-e. Így el sem jutok odáig,

kitárjam , mert nem vagyok az, oly rémes...

Az élet gyötrelmei ...