Kis tér: fákkal berácsozott kalitka.
Járkálnak a fekete madarak.
Felhők alatt alkony rézszem, közönnyel, -
és készülődik sötét pillanat.

Madarak járnak, és emberek járnak, -
s azt, ami jön, nem sejti senki sem?
Rekedt hang rebben, és lehull, utána
idő bámul, s fájni kezd a szívem.

A tér-kalitkát berácsozó fáknak
árnyékára már ...

Körtepálinkát ritkán ittam.
E tényre egy ok máris itt van:
ihletet adhat, csak hát drága, -
sovány a költő pénztárcája!

A nevében tetszik a körte,
mivel rá jól rímel a törpe.
E nedűt palackban is láttam,
kirakatban volt, pántlikásan.

Háromszín-pántlikázás ára
sokszor nem az, amit de várna
a nép! Kurjongott, ...

Sok költő írt Istenről, istenekről.
Mi volt versükben őszinte, - s mi nem?
Nehéz megtudni, - annyi költő játszik
mikor leírja a szót: Istenem!
Játszik magának, játszik a tömegnek,
érdekeknek, ha játszás érdeke,
vallhat hitből, de vallhat félelemből,
ha rátekint a Bosszú Istene.
Nem látod mily esendőek a pápák,
s más egyházfők, s a ...

METAFORA

Két fogalom lesz egy test, s lélek
ennél, s a költő lesz a papja:
szertartással e két fogalmat
a versében eggyé avatja.
Így lett egy Juhász Gyula versben
barna pókká a jámbor este.
Nem tudni: az est örült ennek,
vagy Juhászra szólt: - Ó, te beste!

SZIMBÓLUM

A szimbólum, vagyis a jelkép,
valamiről úgy alkot ...

BALLADA

Oly szomorú a ballada!
A főhőse meghallada.
Nagy ritka a vígballada,
amelynél végül trallala.
Van ki jobbra, más balra áll,
sok jobbra-balra dalladál,
de ritka a vígballada, -
legtöbb vég búsan ballaga.

EPIGRAMMA

Rövid kis vers - csattanóval.
Bércről zengő intelem.
Sajnos, a nép meg nem hallja
völgyi gondban, ...

Méltósággal zeng a dal, árad a zene!
A fürgén mozgó ujjakból száz is elkelne!
Egekben szárnyal a dallam, él a dal!
Játssza öreg, hallgatja fiatal!
Mindegy, ki játssza, csak egyetlen egy a fontos!
A billentyű gondolatot, szépet hordozzon
egyformán szólva oroszhoz, olaszhoz
tolmács nélkül az egész világhoz!
Közvetítse a szerző ...