Aranysárga fény terül e szép tájon széjjel.
Így köszön el a lenyugvó Nap szelíd kéjjel
és a domb mögé bújik kerek koronája,
majd az éj leple borul a rózsavölgyi tájra.

Minden lassan sötétbe burkolózik.
Az egész táj az éjjel eggyé válik.
A villamos is csak ritkán jár erre
és hoz némi élénkséget e környékre.

A régi írást gyakran öntelt vakok
böngészgetik, de kérdés az: mit hagyott
itt annyi év? Hány téválom-keresztet?
Latrok kereszt nélkül a mennybe mentek
és mennek, ki tudná megszámolni hány!
S hány délibábos, csak ígért Kánaán
oszlott már szét párás, megcsalt szemekben?
A Tolvaj szól, gyakran igaznál szebben,
a tényekre még csak szeme se ...

"..nem középiskolás fokon.." -
ilyen a költők álma.
S tanításuk megsemmisül,
s vágyuk az Időt várja?

Eltűnt Országod, mit hozott
"a proletár utókor",
Attila! Most "a nép fia"
(s lánya) kik előtt hódol?

A három színnel pántlikás
tragédiák világa,
s tapsol a kábított tömeg, -
Csóri vajdát csodálja.

"..nem ...

Miért ígérget a Felejthetetlen
itt is, ott is, felejtő csend-kehelyben?
S a múltból volt fény mikor visszalobban
legtöbbször miért virág bánatokban?

Miért tekint az őszezüstös barka
selyme tűnődőn távoli tavaszba?
Oly gyors a kék, s felébredt tavasznépek
úgyis elűzik a volt Messzeséget!

Miért a méh, ha forgó égi kaptár
méze ...

Nekem ne mondja senki,
hogy előttem járt már ember a holdon.
Ezer éve itt élek, és nem láttam sehol sem lábnyomot.

Járok a szürke porban, és csak sebeket látok, hatalmas kövek szaggatta sebeket.
Hol van, még mire meghalok… nagyon fiatal vagyok,
és végtelenül magányos.
Mikor eljön, az idő a por eltemet, egy színtelen domb leszek.

Egy ...

A tavaszi Nap rámosolyog a környékre,
a bokrokra, fákra, kertekre, házakra, fűre.
Kellemes melegét már régen vártuk,
bár az elmúlt télre sem lehet panaszunk.

A Nap mintha tudná, hogy éppen róla írok,
sugaraival simít végig a papíromon,
majd kellemes melegét árasztja a tájra,
erre a tavaszra ébredő szép világra.

Mintha a Nők Napját ...