Lent a völgyben fehér virágok: házak, -
szirmaik fényt felénk küldő falak.
Darázs döngést dajkál, s hajlongó fűben
szöcskék semmiből semmibe ugranak.

Ugrunk vagy nem, élet akkor is ugrat,
gyakran, régi semmiből újba át.
Ezüst pont csillog, elforgó tükörben
elveszti, s visszanyeri önmagát.

Menekülne tanácstalan varázslat:
a lég ...

Hiú ábrándokkal magam
álomba ringatom, hogy
lesz mikor már igen,
a kezed, szorosan foghatom...

Szótlanul nézlek.
Majd lehullik végleg
nehezék a kínpadon,
nyugtalan elmém elszáll,
s fénybe űzi gondolatom..

Köröttem, megáll a lélegzet.
Kábulatban vagyok..
Lágy felemelkedésben,
mint fel-felkapott
nyári szellőként tova,Veled ...

Amikor magányos vagyok a tömegben,
mindig a legjobbra törekszem!
Amikor elhagytál és elmentél ,
akkor teljesen elvesztél!
Összezúztad a szívem,
most vagyok a legrosszabb színben!

De legalább vannak barátaim ,
akik megosztják kabátjukat a viharban!
Kitartanak mellettem,
és bajtársak leszünk még akkor is ha vesztettem!
Mint villanykörte a ...

Régóta tiktakolt már az óra a falon.
Unta magát. Repülni vágyott ám nagyon!
De ki hallott olyat, hogy egy óra repül?
S egyszer csak ellendült a tartószegéről.

De nem repült, hanem nagyon nagyot esett.
Hirtelen a padló szélére keveredett.
Vágya nagyobb volt a képességénél.
Fentről nem jutott tovább a padló szélénél.

Az esetnek a ...

A parton Csend van.
Őszi hangulatban
élvezem a tájat,
ezt a varázslatosat.

Elmúlt már a szép nyár.
Itt van a gyönyörű ősz már.
Sok széppel, és jóval vár.
Nagyon szép e tavi táj!

Halász István
Gárdony, 2016. szeptember 13.

Csak gondolatban sújt halálos gyásza,
csak fojtogat és szívem sebzi meg,
a vágyak útján hullok csak halálba
és megremeg a virrasztó ideg.
Csak gondolatban sújt halálos gyásza.

Mert nem lehettem ott, hol kellett volna,
úgy, mint a többiek: a harci síp
szavára várni s állni bátran sorba,
ha ágyúk torka bőg s golyó süvít.
Jaj, nem lehettem ...