Az esők gyakran oly furcsa világok!
Perdül-fordul a nyári záporok
rímkopogása, a hirtelen jött tócsák
felszínén arany csillagtánc ragyog.

Máskor esőből tűnődő világ lesz.
Az ember be-, éhes csiga kibú.
Bádogcsatorna fújja ki az orrát,
s hegedűhúrról légbe száll a bú.

Őszi eső-csendben könyvek ...

Parolázik bánat, s poétabánat:
szellemviláguk végül egyet ad.
Egyik könnycseppet hozott volt nyarakból,
másik ringat síró dallamokat.

Nagy kék kapuja égbolt végtelennek
nyitott, s benne, véled, valaki áll:
félig ismerős, félig ismeretlen,
büszkén koldus, tűnődően király.

A pázsitfű barnán lengő kalásza
mesékbe illő, átintő ...

Írtam róla egyszer, elbűvölt léte,
a gyönyörű szín, szívdobbantó lila.
Bábel Tornya, de ezernyelvűségét
megérti, kinek átjut álmaiba.

Most újra látom. Zöld, s arany felett áll,
és itt-ott belőle egész kis liget.
Szálló lilája zeng kéknek, fehérnek,
s a felhő megáll, és visszainteget.

Augusztus susog: van, vagy nincsen Isten, -
ő ...

Lent a völgyben fehér virágok: házak, -
szirmaik fényt felénk küldő falak.
Darázs döngést dajkál, s hajlongó fűben
szöcskék semmiből semmibe ugranak.

Ugrunk vagy nem, élet akkor is ugrat,
gyakran, régi semmiből újba át.
Ezüst pont csillog, elforgó tükörben
elveszti, s visszanyeri önmagát.

Menekülne tanácstalan varázslat:
a lég ...

Amikor magányos vagyok a tömegben,
mindig a legjobbra törekszem!
Amikor elhagytál és elmentél ,
akkor teljesen elvesztél!
Összezúztad a szívem,
most vagyok a legrosszabb színben!

De legalább vannak barátaim ,
akik megosztják kabátjukat a viharban!
Kitartanak mellettem,
és bajtársak leszünk még akkor is ha vesztettem!
Mint villanykörte a ...

Régóta tiktakolt már az óra a falon.
Unta magát. Repülni vágyott ám nagyon!
De ki hallott olyat, hogy egy óra repül?
S egyszer csak ellendült a tartószegéről.

De nem repült, hanem nagyon nagyot esett.
Hirtelen a padló szélére keveredett.
Vágya nagyobb volt a képességénél.
Fentről nem jutott tovább a padló szélénél.

Az esetnek a ...