Az ezüst nyár nyáron, s önmagán túltett:
levelein fellobbant fényfolyam
indult el, - és egy költő arra gondolt:
e világban még mindig dolga van.

Ha ugyan dolog Szépséget csodálni,
menteni a múlandó perceket,
míg meleg légben el-elszáll varázslat,
s csend zárul össze madárhang felett..

Varázslatával vétkezik a költő,
ha elfedi azt, ...

Neved nem tudom, rovarfurcsaság,
csúnya szépség, melyen mozog a csáp,
hatlábú lét, petéből lett csoda,
nagy, teremtő kör gúnyos mosolya.

Elővehetném képeskönyvemet:
benne rovarkép, hatalmas tömeg,
de lusta is, meg költő is vagyok, -
s te sem kívánsz tudós vizsgálatot.

Bevallom, már a versem elején,
ösztön lényecske, hogy lenézlek ...

Rét-idő volt. Lent szöcske, sáska ugrált.
Fent Hófehérke fénylett, hallgatott.
Virág napernyők ringó ligetének
katángsor küldött kék pillanatot.

A fecskék ívén ezüst pontok gyúltak,
felszikráztak. Mint hullt múlt és jelen!
Minden jelen múltból és önmagából,
s tűzzé lehet nagy varázsszőnyegen.

A rét időben égő múlt ...

Bokorvilág. Fekete fürtű bodza
izzó sötétjét a szemekbe dobja.
Fent a felhőhad fénygőggel halad,

akár megannyi hit-kalmár kisember,
ki tudja jól: a haszon merre ment el,
s égboltot vált, ha itt a pillanat.

Hit-kalmárok. Nem tartozom közéjük,
s nem dicsérem illemből törpeségük,
nem volt enyém sohasem illemük,

mohóságuk, egymást ...

ÓKOR. Időnként itt-ott szóltak bölcsek:
- Az emberség egy jobb kort követel meg!
Az athéniak ily szavakra köptek:
görög görögre támadt, öldököltek.
Isteneik? Érdekes pofák voltak,
s ők is tették a sok pofátlan rosszat.
Tény: gyönyörű lett egy-egy szobor, váza..
Ám a Szépség kincsekkel telt világa
nem lehet álarc, ami történt, ...

Felkelt a Nap friss fénnyel.
Szép a reggel. Köszöntenek
kutyusaink víg örömmel!
Szobánkba jöttek lendülettel!

Szemeikben öröm csillant.
Bogi, Buksi boldogan
üdvözölt a szobánkban
vidám reggelt csinálva.

Így nagyon jó ébredni,
egy új napot kezdeni!
Ebben tudnak segíteni,
ezért (is!) kell Őket szeretni!

Halász ...