Nincs apelláta, nem lehetek renitens,
Nem vagyok már érettségiző eminens…

Érettségim van és ballagok az életúton,
Érett vagyok,én már csak elmerengek a múlton.
De nem azért, mert nincsen jövőm! Ó azt még élem,
Igyekszem élvezni, ha hóesésben lesz részem.

Majd megyek az állatkertbe, simogatok orrszarvút
Vagy megyek a hegyekbe és bejárom, ...

Éjfél után az újév lassan, tántorogva indul,
Sokat ivott, de megy már előre… így még csak vidul.
Még csak a járdán oson, dülöngélve, félve,
Majd’ előtűnik, egy sikátorból… egy évre.

De aztán meglátjuk a hóesésben
Ahogy magához tér a lámpafényben…
Reggel majd, mikor pirkad, üdvözli az első napot,
Jókívánságok miséjére ...

Őszinte hittel száll a sok ünnepi ének
fel egyenesen az esti sötét éje,
majd onnan le közvetlenül a lelkekbe,
a Jézus születését várók szívébe.

Csodálatosak a dalok, gyönyörűek a versek, az énekek.
Magasztos élményét adják ennek a meghitt estében.
Melegséget, szép érzést hoznak a vágyakozó emberi ...

Fura az élet… és abból csak egy van…

Hetven éve, hajnal négy-huszonháromkor, élet jól elkapta a grabancom!
Egyedül voltam, sorba állított, pedig láthatta, nem rakoncátlankodom…
Nem is vettem észre, amikor erős hajókötél-gúzsba kötött!
Nem tudom ma sem, miért bánt velem így, szerintem nem vagyok lökött.

Fiatalságomról, annyit tudok, volt ...

Renga-láncversben nézzük az őszt!

Aszottan szikkadt
A színes levélavar.
Szél, bús nótát hoz.
Kapaszkodik sok,
Sárga, rőt, fonnyadt levél.
Szellő lefújja.
Puha szürkület…
Avarillat terjengős.
Épp elbújó nap.
Pirkadat dereng,
Friss avar illatozik.
Szél, levélverő.
Sokaság földön,
Őserők bomlasztóak.
Szőnyegnév, ...

Korgó gyomorral születnek a nagy gondolatok,
De jó lenne egy nagyot zabálni, de kukázok…
Korgó gyomorral nem lehet semmilyen háborút megnyerni,
De jó is lenne, nagyot enni, ücsörögni, nem lelőni…

Dörög az ég, vihar.
Vagy puska az, ami ropog?
Utcán háború dúl.
Éhség gyermeket emészt fel,
Szívek megtelnek szeméttel...
*

Éhesen ...