Harang hangokban sokszor ott a bánat,
lemondó dél és süllyedő vasárnap,
ahol a haldokló imák reménye
hull, hull lelkét elvesztett messzeségre.

Egy évtized sor ment el máig bennem,
de már a kezdeteknél felismertem:
az égtemplomok szívben megbújt búját
gyakran töviskoszorúk koszorúzzák.

Te nem ismerted fel, máig? Csodálom.
A te ...

A kakasnak volt sok neje
(s már ez sem jó reklám helye),
de, gazdája, felbuzulván,
szólt: - Leváglak, te muzulmán!

Le is vágta. Ment a Vágta
(a Nemzeti), - s nem hiába!
Szépségének nincs Csodálat?
Pulykából lesz mérges állat,

s tru-ru-rúzik: - Neki hegynek!
Incifinci Brüsszeleknek,
sorakozó Sorosoknak!
Így lesz e Nemzetnek jobb ...

A Hold éjjel
hideg fénnyel
néz a Földre,
környékünkre.

Felhők csak itt-ott takarják az eget.
Növelik a hidegérzetet.
A házak sötétbe bújnak.
Még ,,nincs kedve" felkelni a Napnak.

De a felhők egyszer szétoszlanak,
majd mégis tétován felkel a Nap-
A téli hajnal fénye szétterül
és az egész környék fényre derül.

Halász ...

Elveszel-e drága barátom,
Mert van egy kamaszkorú lányom.
Özvegy vagyok régen,
Élek én vidéken!
Ritkán van velem... légy a párom!

Te vagy a szívem szottya! Igen.
Már most veled vagyok lélekben.
Te leszel a társam,
Régen erre vártam.
Életem az ölelésedben!
*

Te meg én...! Örömhír ez nekem,
Tudd, hogy kedvellek! Jó lesz ...

Hull a hó bokrokra, kőre,
lepelként borul a fehér.
Háztető marad csak pőre,
akár a test-meleg tenyér.

Szerethető ma az úttest,
mert nem látszódnak a lyukak.
Pocsolyát eresztő rút est
sem kínál fagyot alkunak.

Ez már a se tavasz, se tél,
nem választás, csak állapot.
Bóbiskol a lomha fedél,
nézi órán a számlapot.

A ...

Télrészletező - Renga láncvers!

Éjszaka hosszú…
Hajnali hideg, kemény.
Befagyott vizek.
*
Csendes hóesés,
Fagyos fuvallatban jő!
Fagyos levegő…
*
Friss-havas reggel,
Havazás nincs. Hó síkság.
Hóban kutyanyom.
*
A napsugárzás
Ványadt szegény, nincs meleg.
Hajnal már jeges.
*
A behavazott
Virágágyás nem ...