Múzsák csodálatos, Mennyekbe emelő varázslata,
az Istenek szépséges, elbűvölő ajándéka
ezeknek a fiatal művészeknek játéka.
Bennük sejlik fel a jövő biztató valósága!

Szinte árad szereplésükből a tiszta lélek elhivatottsága,
az emberek lelkében Őket hallgatva életre kel egy varázslat:
az igazi zene nem hivalkodó őszinte nyugtató ...

Esteledik, gyertyafénynél rovom a sorokat…
Egyedül vagyok, csak a lelkem, más nem noszogat,
Sorjáznak a gondolataim, levisz a nyers lélekig,
Olyan varázslat ez, mely engem, totál lemeztelenít.

Kedvesen pislákol a kis gyertyám lángja,
Menne már aludni, jól elfáradt mára.

Kinézek az ablakon, látom az éjjel vándorát,
Velem virrasztja át a mai ...

Mesél a poéta…

(3 soros-zárttükrös)
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom,
Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom…
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom.
*

Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam,
Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam.
Biz’ tragikus, ha siratni kell az ...

Meditáció a volt-on… vagy múlton…

Visszanézve, van egy csomó üresnek vélt meg tán' sánta volt, évem,
Ahogy ezen elmélázok rájövők, hogy ez az én messzeségem!

Futva, loholva üldöz múltam, mint veszett, nem is olyan málén.
Járatlan úton van és a kalapja, látom mégsem áll csálén.
Futkározása közben a láncait veszti, hátha így célját ...

Óh, te Drága nagy-mellyes Bella,
Fölvinnélek a Parnasszusra!
Parnasszus? Mit nekünk!
Jobb, ha ölelkezünk.
Megdolgozlak. Légy munkám tárgya!

Kedves, a modorod igen nyers!
Ha szeretsz, légy bár hozzám decens!
Remélem csak heccelsz,
Mert nekem te kellesz!
Ölelj hát, szeress és dédelgess!
*

Nos, Bella? Megindultas vagyok,
A nyomomban is ...

A felkelő Nap ragyogó friss fényével köszönti a reggelt.
Vidám mosolyával simogatja e sok szépet, amit itt lelt.
Végig tekint az egész csodálatos lenti födi világon
hiszen ez az egész környék oly gyönyörű mint egy szép álom.

Halász István
Rözsavölgy, 2019. május 02.