Míg kisfiúként éltem,
Apám volt az istenem…

Még mindig nagyon szerettem,
Amikor serdülő lettem!

Mire családos, felnőtt fia lettem,
Apám lett a legnagyobb ellenségem…

Már régen meghalt, eltemettem...
Épp-hogy engedték... eltemessem!

Ma volna a születésnapja, hogy köszöntsem?
Ne várják, hogy a lelkemben is ...

Az öreg… álmodozik

Felolvashatnál, ó, Etuska!
Bízok, vagy ily’ ügyes leányka.
Egri csillagokat,
Meg új novellákat…
Megtennéd? Szívem táncot járna.

Szívesen olvasnék fel Úrnak,
Öregnek, vagy valaki újnak.
Görögök eposzát,
A face pletykaposztját...
Amíg a csillagok lehullnak.
*

Közben mehetnél főzni ...

De, hogyan tovább…?

(9 soros)
Megszülettünk, ez lét!
Hallgatjuk, szív zörejét,
Meg a test napi neszét.
Megszülettünk, már lét…
Van, kinek ősz lengi… létét,
Berozsdásítja… elméjét.
Megszülettünk, volt lét!
Mindnek kaszás suhintja létét,
Nyitja, túlvilági életét.
***

Életre keltem már.
De a boldogság nem ...

Múzsák csodálatos, Mennyekbe emelő varázslata,
az Istenek szépséges, elbűvölő ajándéka
ezeknek a fiatal művészeknek játéka.
Bennük sejlik fel a jövő biztató valósága!

Szinte árad szereplésükből a tiszta lélek elhivatottsága,
az emberek lelkében Őket hallgatva életre kel egy varázslat:
az igazi zene nem hivalkodó őszinte nyugtató ...

Esteledik, gyertyafénynél rovom a sorokat…
Egyedül vagyok, csak a lelkem, más nem noszogat,
Sorjáznak a gondolataim, levisz a nyers lélekig,
Olyan varázslat ez, mely engem, totál lemeztelenít.

Kedvesen pislákol a kis gyertyám lángja,
Menne már aludni, jól elfáradt mára.

Kinézek az ablakon, látom az éjjel vándorát,
Velem virrasztja át a mai ...

Mesél a poéta…

(3 soros-zárttükrös)
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom,
Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom…
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom.
*

Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam,
Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam.
Biz’ tragikus, ha siratni kell az ...