Költői könnycsepp fájdalom és játék,
és Szépséggel játszik a fájdalom,
a felszakadt seb gyönyörű ajándék, -
egy volt tavasz az őszi kínpadon.

Költői könnycsepp fenséges megértés:
tőr lendülése, éle felragyog
tükrén, s e könnycsepp a múló világnak,
a végtelennek ad bocsánatot.

Szem, mely adta, bocsánatot nem adhat
élőnek, ...

Írott nyelvemlék… magyar… Egykor papja
az Égre gondolt… Máig igazabbra
váltott-e szó, vagy „por”, s homou vogymuk”
maradt, és azt a Kezdetet dadogjuk,
mondogatjuk, vélt haszonért cserében,
vagy csillogtatjuk bánat könnycseppjében,
és Kosztolányi (kedves, lantos róka)
versében, bár ötlet ragyogtatója,
mi fenét ér, hogy „egyedi” az ...

Ősz földje ez. Hajlongnak mind az ágak.
Egyedüllétén magányos virág
csodálkozik, halványul már a szirma,
s könnycseppes fény szűrődik rajta át.
Hallom, sokat dolgoztál, Ezermester!
S írtál is, gondolatban, könyveket,
- de csak magadnak. Bennem is a kérdés:
az író ír, de azzal mit tehet?
Fiatalon, miként egykor ...

Az óceánt is elérte a bíbor naplemente,
A Nap fölöttébb alacsony járt, ez este-lemente.
Szivárványként verődtek vissza a vízfelszínről.
Biztosan, olajfolt került oda... vízfelszínről.

(3 soros zárt-tükrös)
Lassan ereszkedett le a nyárias este,
Remény volt… nem múlik el, szép az este csendje…
Lassan ereszkedett le a nyárias este,

A ...

Lassan betakart a sötétség… 1/3.

Képzeletem…

Csak egyedül voltam, jól elvoltam a kertben,
Az éjszaka körülölelt a sötétségben…
A fénytelensége, benne volt a lelkemben.

Most, este lefeküdtem fűágyamban, a csillagos eget bámultam,
És eszembe ötlött egy gondolat: ez a plafon? Csak néztem, ámultam!
Ahogy besötétedik, a csönd is ...

Pákozdnak karcsú, délceg, büszke obeliszkje
kevélyen áll a Mészeg-hegy tetején.
Nemzetünk hősi csatája emlékét őrzi.
E tájnak történelmi fontosságát jelzi.

A Velencei-tó nyugodtan, lassan hullámzik.
Felszínén a sok apró hullám vidáman játszik.
Gyönyörű a táj. Hogy ősz van ...? Szinte nem is látszik.
A környékre a Nap melegen és vidáman ...