Tegnap még volt kicsi, enyhén langyos napsugár, jólesett,
Udvarunkba a fákon, ismeretlen madár repdesett…
Tegnap még volt kicsi, enyhén langyos napsugár, jólesett.

Tájékunkra rászokott az estefele, hirtelen,
Gyorsan megjött az éjszakai is, szinte végtelen…
Tájékunkra rászokott az estefele, hirtelen.

Sötétben nem is látni a rozsdásodó ...

Minden korszakban múlt is él, cselekszik, -
van, ki tagadja, vagy nem látja át,
bár látható, mert élő emberekben,
ha akkor nem is éltek, múlt világ

és jelen együtt, s a küzdelem tart még,
egyszerre oszt fegyvert múlt és jelen.
Így van, bármit is hazudjon az Érdek, -
s ha nem tetszik is a Történelem.

Föld-világban az ember furcsa állat, ...

E bolond időt nem jó, hogy megértem,
s jót akaróan látnom kell sok rosszat.
Ám mindig tudtam: ijesztő való lesz
uralmából az emberállatoknak.

Megdöbbentem magyar nyolcvankilencben:
hány hazugságot bömbölt emberállat,
hogy tolvajként új rendben szerezhessen
mások felett hatalmat, földet, gyárat!

Szabad választás? Ahhoz ember is ...

Tragédia és operett
nem egyre megy, - de egyveleg
egy kis ország nagy színpadán, -
s röhögnek sok tragédián,

s volt gyilkosok, s áldozatok
utód hada, ha dalba fog,
s múltat dicsér, tán csak nekem
ez döbbentően esztelen?

Tudom: emberben állat ott,
s múlt gyakran elárult halott,
emberállat emberbe rúg,
s bár túlélt út fasiszta ...

Költő, ha költő, - utazó.
Isteneket ki nem nevet,
de isteneket nem hisz el, -
és nem hisz hitetleneket.

Ily utazó nem hisz: csodál.
Mindent. Örömet, bánatot,
közönyt, s gyönyörű lázadást,
s emberben furcsa – állatot.

„Nem tudom”-nál nem szól: - Tudom!,
mert a Becsület ott, vele,
s ki becsületes utazó, -
annak Igazság - ...

A szomorúság ott van abban,
ha a becsület ily halott
egy tájon, mint itt, - Magyarország,
hát ilyenek a magyarok?!

Nem mind ilyen, tudom, de mégis
túl sok lélekben ott rohad
múlt, s jelen együtt, s látszatokkal
egy nemzetet butítanak.

A nagy tolvaj, ha lop magának,
sok más lelket is mélybe ránt,
s csak fosztogat? Többet tesz ennél:
kis ...