Hát az, hogy „szent”, - hazugság és nevetség!
89 után jött sötét esték
és nappalok hirdették bár, de egyre
több híve köpött igazra, becsületre,
mindenre, mi egykor felemelt embert, -
de erről szólni akkor senki sem mert.
Távolibb múltban nem volt ennyi gyáva,
emlékeztetek Károlyi Mihályra,
aki megírta, könyvében, mit ért el
Mindszenty ...

Hitler miként jött? Benne volt a rabló
állatember, de még csaló mese
kellett, tudta, s hegedűk zengő húrján
azt játszatta: - Béke az érdeke!

Munkát hozott, - és hízelgett a népnek:
- A német faj minden másnál nagyobb!
S német lelkekben már morogni kezdtek
a harapásra kész vadállatok…

Ne szépítsd, magyar, Horthynál is így volt,
csak ...

Hát nagy volt ám az álombeli állat…
Álomban marad? Hitte a remény.
Teremtését képzelt istenre fogták
Pusztulások Butító Ünnepén…

Az álom jól ismerten idegen volt,
s templomketrecben szertartás papok
mutattak példát, pusztulást imádni, -
s csak én éreztem az utálatot?

S kik voltak azok, akik csak röhögtek?
Milyen is volt fekete ...

Báránybőrbe bújik a farkas, -
azt mímeli, hogy ő is bárány,
s ordít: - Bárányság érdekében
ott állunk, halálig, a vártán!

Hát… a báránybőrt hol szerezte,
s hogyan, ő is, meg annyi társa?
Nem gondolkodó bárányokból
lett Don előtt, és Don utána…

Annyi igaz, hogy áll, halálig,
báránybőrbe öltözött népség, -
de mások ...

A szabadság a mélyben van, felette
sok minden, szerzések is, meglehet,
fontosabbak sokaknak, mint szabadság, -
nem csoda: összetetten emberek.

Az ember jóból, s rosszból összetett és
hol a rossz, hol meg a jó lesz felül,
hol az Igazság dobbant szívet mélyből,
hol Hazugság kerekedik felül.

A szabadság? Egyszerre vágy és eszme
lélek mélyben. ...

Volt tájban megyek, végtelen lakásban, –
képzeletben. Már nem engednek el,
s csodálkozik a múltam, hogy miért is?
Ő onnan ismer: gyors lépteimen.

Hát, igen, igen, akkor vitt a lábam
mindenhová, valóságban, s maradt
e táj-lakásból, mi is? Vers-napok még
ringatnak fényben fürdő árnyakat.

Igen, igen, akkor verset írt ...