A nőm a virágok virága, hogy enyém… ez Isten áldása.
A nők bizony érdekes teremtmények, de van bennük nagy lélek…
Ne legyen titkunk, hogy azért többekben benne van az jó vastag ármány,
Vannak néha kemény viták, de akkor besegít a ...
A nők bizony érdekes teremtmények, de van bennük nagy lélek…
Ne legyen titkunk, hogy azért többekben benne van az jó vastag ármány,
Vannak néha kemény viták, de akkor besegít a ...
Olvasták: 108
Az Ön versének a helye...
Neked, nekem is…
Kedveske, én nappal is szeretlek, nemcsak a vak éjben,
De óhatatlan, hogy nagyon izgalmas vagy az éj-fényben…
Pirkadatkor úgy várom, hogy már reggel legyen,
Megyek, hozok neked virágot, hogy friss legyen…
(3 soros-zárttükrös)
Ti magatok is egy ...
Kedveske, én nappal is szeretlek, nemcsak a vak éjben,
De óhatatlan, hogy nagyon izgalmas vagy az éj-fényben…
Pirkadatkor úgy várom, hogy már reggel legyen,
Megyek, hozok neked virágot, hogy friss legyen…
(3 soros-zárttükrös)
Ti magatok is egy ...
Olvasták: 110
Olykor hang vagyok, a lélek rezdülése,
viharban felizzó, parázsló harag fészke.
Ha bőszen zengek, fellángol a nép,
ég a föld alant és fölötte fényt vet az ég.
De lehetek reménysugár, halk suttogás,
bőrödön átfutó, ...
viharban felizzó, parázsló harag fészke.
Ha bőszen zengek, fellángol a nép,
ég a föld alant és fölötte fényt vet az ég.
De lehetek reménysugár, halk suttogás,
bőrödön átfutó, ...
Olvasták: 121
Ahogy a mákszem
lehull a földre —
mintha élne…
én vagyok benne.
Hull, hull a kétség,
s az ég…
mintha… hiszen…
most is kék. De ég!
még mindig az ég…
elég? Vagy kell még?
Hullanak
a régi ...
lehull a földre —
mintha élne…
én vagyok benne.
Hull, hull a kétség,
s az ég…
mintha… hiszen…
most is kék. De ég!
még mindig az ég…
elég? Vagy kell még?
Hullanak
a régi ...
Olvasták: 105
Fekete a felhő, mi felettem lebeg,
az én szívem oly sötét a tiédhez.
Csak annak nyíltam meg, ki igazán törődött velem,
romok közt lépkedtem, bánatomba merülve.
Nincs, ki úgy bánna velem, mint te.
Sötét hely, bús város, te ...
az én szívem oly sötét a tiédhez.
Csak annak nyíltam meg, ki igazán törődött velem,
romok közt lépkedtem, bánatomba merülve.
Nincs, ki úgy bánna velem, mint te.
Sötét hely, bús város, te ...
Olvasták: 137
