Szemzugod nedves,
kérlek, ne, már nem fáj.
Lélegzem, de most édes.
Tartom a kezed,
remeg.
A szék még meleg.
Eltűntél.
kérlek, ne, már nem fáj.
Lélegzem, de most édes.
Tartom a kezed,
remeg.
A szék még meleg.
Eltűntél.
Olvasták: 5
Az Ön versének a helye...
Testük feszült,
aztán elernyedt.
Leültek a betonperemre,
lábukat maguk alá húzták.
A trafóház zúgott.
Nézték.
Egy-egy szikra a kézfejükre szállt.
Nem húzták el.
A kézfejük megfeketedett.
Virradat.
A szemük ...
aztán elernyedt.
Leültek a betonperemre,
lábukat maguk alá húzták.
A trafóház zúgott.
Nézték.
Egy-egy szikra a kézfejükre szállt.
Nem húzták el.
A kézfejük megfeketedett.
Virradat.
A szemük ...
Olvasták: 7
Ha szólnak, nézz a földre.
A szégyen legyen az imád.
Az éhség próba.
Kiálld.
Add oda mindened:
házat,
pénzed,
ingedet.
A lelki szegény boldog.
A semmid szent dolog.
Nevére lelked is letedd.
Kérdezni bűn.
Kételkedni ...
A szégyen legyen az imád.
Az éhség próba.
Kiálld.
Add oda mindened:
házat,
pénzed,
ingedet.
A lelki szegény boldog.
A semmid szent dolog.
Nevére lelked is letedd.
Kérdezni bűn.
Kételkedni ...
Olvasták: 5
Homok pereg a kezedben.
Várat raksz, a vár dől.
A porba házat rajzolsz,
az eső elviszi.
Ceruzanyom marad a füzetben,
a számokat egymás után rakod.
Olvasol az ágyon fekve,
a lámpa még ég, mikor elalszol.
Megállnál.
Ő halad.
A kapuban megáll ...
Várat raksz, a vár dől.
A porba házat rajzolsz,
az eső elviszi.
Ceruzanyom marad a füzetben,
a számokat egymás után rakod.
Olvasol az ágyon fekve,
a lámpa még ég, mikor elalszol.
Megállnál.
Ő halad.
A kapuban megáll ...
Olvasták: 7
Ne felejtsd el felbontani a levelet,
ha már kiveszed.
A tartozás súlya nyomja a kezed.
Ideges vagy, téped,
néha késsel finoman vágod.
Látod, megjött az ítélet.
Szemeid vöröslenek, izzanak,
száraz torkodon valami leszalad.
Este nézed,
fájóbb ...
ha már kiveszed.
A tartozás súlya nyomja a kezed.
Ideges vagy, téped,
néha késsel finoman vágod.
Látod, megjött az ítélet.
Szemeid vöröslenek, izzanak,
száraz torkodon valami leszalad.
Este nézed,
fájóbb ...
Olvasták: 30
Üres ablakok bámulnak a semmibe,
mint megvakult szemek.
Néznek rám, néznek az égre,
de mögöttük már nincs, aki ébred.
A daruk mégis forognak.
Új fal nő a régi fölé,
egyre kevesebb föld marad,
szürkül a lét.
A fák már ...
mint megvakult szemek.
Néznek rám, néznek az égre,
de mögöttük már nincs, aki ébred.
A daruk mégis forognak.
Új fal nő a régi fölé,
egyre kevesebb föld marad,
szürkül a lét.
A fák már ...
Olvasták: 28
