Drágám, tudnod kell mit érzek, amikor fogod a kezem,
s a szemedbe nézek.
Drágám, tudnod kell, csak rád vártam,
ebben a zűrös, zavaros világban.
Drágám, tudnod kell, hogy megtört az élet,
és már nem tudom hinni a meséket.
Drágám, de Benned, szeretnék hinni,
és az életemet Terád bízni!
Kérlek, vigyazz ...

Csak a lét az enyém.
S mindaz mi rajtam van,
A csont, bőr s egyébb bélésanyag
Az enyészeté.
A létezés a lélekben való megnyilvánulás.
Mi porlandó az porlik!
Lélek által álmodott alkotás.
S a teremtő, mindent megformáló erő előtt.
Ez számít, ezáltal leszek
Valaki és senki.
Zsoltáraim nem születtek.
Vágyaim tükre vak ...

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt ...

Új szomszédunk megérkezett:
Az ősz és családja,
Gyökeresen megváltozott
Egész házatája.
Amíg a nyár tanyázott itt
Más volt ám a környék.
Mezitláb és meztelenül
Játszottak a purdék.
Most meg? Olyan ázva-fázva
Csatangolnak, félve
Hideg széltől, összehúzva
Bújnak menedékbe.
Nagymellénnyel ...

Röpke boldogságot adtál nekem,
azt a pár órát nem feledem!
Megtanítottál újra nevetni,
s nekem is sikerült téged megnevettetni!
Örültem, hogy kicsit boldognak látlak,
a sok gondod, bánatod kis időre
feledéssé válltak!
Ennyi kedvességet, szeretetet nagyon
rég nem kaptam,
ugyan ezt csókjaimmal visszaadtam!
Lebegtem a boldogságban ...

Mandulavirág, kedves mandulavirág,
Azt súgod, sugallod: télnek vége,
Fel a szép tavasz közeledtére,
Többé nem lehet ilyen zord világ!

Mily bátor vagy is, te kis semmiség!
Nem félsz hogy a tél újra vicsorog?
Fagyos szelek fújnak, a könny csorog,
Kis virág voltál, leszel csurom jég.

Az életösztönöm azt diktálja:
Ezt a lépést ...