Kint állok én is a napból szikrákat gyűjtök,
Talán ti jöttök és mellém le ültök.
Nem vagyok büszke sok emberre és magamra.
A suhancok némán nevetnek az arcomba!

Lassan mintákat fújnak a falakra,
Mik téged messze visznek képzeletbeli utadra.
Az álmok erről súgnak a füledbe.
Lágyan emelnek és repítenek a ligetbe.

Oda vágyom ...

Remegő szemmel ülök a kertben.
Magam én már régen lefejeztem,
Mint Jézus én is cipelem keresztem.
Keresem a holnapom a szemekben.

A tavak tükre a holdfényben megárad.
Az életért én nem fizetek felárat.
Lelkem már régóta túl a határon,
Ütött, kopott testem mégis itt találom.

Mert lelkem szabad, és madárként száll,
Testem a ...

A csönd amiben most vagyok egy színházra
emlékeztet, arra a pillanatra, mielőtt a
függöny felgördülne. Feszült, várakozó,
de egyben kíváncsi néma csöndre. S Én
nyitott ablak mögötti életem szemlélem.
Olyan simán gyűri le Szerelmed a félelmet
Bennem. Mosolygó szédülésbe csábít szád,
és táncol testemben a vágy. Lábam már
magától ...

Azért nézz vissza felém kedvesem,
Ha már el kell menned, hiszen
Tudom az élet olyan kegyetlen,
De ott lesz, véled lesz szívem,
Mindig, minden percben, mikor dobog
Érzem a ritmusát is
Életednek, mely az életem,
Sóhajod, mely sóhajom is....

Régi ügy, mondhatnám ósdi:
Mert rég kísér a gondolat-
Miként tehetném élted szebbé:
Átvállalni a gondokat!
Egy kedves mosoly, ha rád tekintek,
Egy féltő, óvó mozdulat-
Tudom, szívem, sokat segítene,
Egy elfejtett pillanat....
Visszahozni az ifjúságot,
Mikor még minden szépnek tűnt:
Mikor azt ...

Anyukámnak már remeg a két keze,
Az idő, s a sok munka tette ezt vele.
Dolgozott egész életében,
Sosem járt ő egyetemen.
Ő az élet iskoláját járta,
Mely olyan kemény, mint a hársfa.
Csak nekünk élt és küszködött
S most sok mindenen tűnődök.
Hogy bírta ezt mind erővel?
S még a húgom terhével.
Kettőnket felnevelt, s ...