Én vagyok a nap és az ég,
Mégse vagyok túl szerény.
Az este és nappal,
Enyém minden habbal.

A levegő és a tűz,
Sosem volt ez szűz.
Víz és föld,
Eredendő zöld.

Versek és rímek,
Mind csak beszélnek.
Író és regény,
Mind csak szerény.

Toll és papír,
Néha kell ...

Én vagyok a nap és az ég,
Mégse vagyok túl szerény.
Az este és nappal,
Enyém minden habbal.

A levegő és a tűz,
Sosem volt ez szűz.
Víz és föld,
Eredendő zöld.

Versek és rímek,
Mind csak beszélnek.
Író és regény,
Mind csak szerény.

Toll és papír,
Néha kell ...

Művész vagyok,
írok,rajzolok,átjár a zene.
S nem harcolok,
csak alkot lelkem keze.

Üres az elmém,
nem tolonganak a gondolatok.
Tollamat emelném,
S már tudom, mit alkotok.

Álarcot nem húzok,
műveimben a világom közepe.
Feléd nyúlok,
bennem minden ember, bánata és öröme.

Nézek ...

Mikor a csöndnek súlya van,
súly alatt faggatom magam,
amikor minden elpihen
elárvult, néma éjjelen.

Bágyadt szemeim vallatom:
látnak mást kívül tárgyakon?
Van gazdag szín és forma már,
hol égig ér a fénysugár!

Lankadt lábam is kérdezem:
helyes út-e, melyen megyen?
Az út végén ragyog-e cél?
Fáradt vándorként ...

Foszlott párnák
tollain hagyott álmok
felett aratott
győzelem íze
oly édes mint a cukor
a kávémban ahogy
oldódik a hangulat
világítás sem a régi
időket igézi a szemed
lehunytad foszlott
párnámra és mégis
nyugodtan aludtál.

Ha Te hajnal vagy Én egy éjszaka,
Ha itt maradsz, Én megyek haza.
Ha már rég alszol, Én ébredek,
Ha félsz, Én védelek.

Ha tavasz vagy Én őszi levelek,
Ha sivatag Én kéklő tengerek.
Ha színes vagy Én színtelen,
Ha gazdag Én nincstelen.

Ha pára vagy Én porszemek,
Ha szaladsz Én nem megyek.
Ha sós vagy Én íztelen,
Ha ...