Feledésbe nem megy
Karja ölelése,
Különleges lényét
Szívünkbe fészkelte.
Akarjuk vagy sem,
Régen egy lett velünk,
S kiegészít minket:
Ő a másik felünk.
Mennyi közös álom
És számtalan titok,
Amely a szívünkben
Oly mély nyomot hagyott!
Jártunk fenn a menyben,
Ha ...
Olvasták: 774
Az Ön versének a helye...
Karácsonykor eljönnek az angyalok,
Lábuk alatt a fagyos hó nem ropog.
Szárnyaikon hangtalanul suhannak,
Mindenkinek reménységet osztanak.
Nem láthatjuk szelíd tekintetük,
Csak sejthetjük jóságos jelenlétük.
Ha lelkünket érintik titokban,
Pillánk alól a könnyünk kibuggyan.
Nincs élő, kihez ...
Olvasták: 946
Köszöntsük az újesztendőt,
Szívünk legyen nyitott,
Mit tartogat a számunkra? -
Az még rejtély, titok.
Kívánjuk és akarjuk, az
Újév békés legyen,
Teljesüljön minden vágyunk,
Győzzön az értelem!
Kerüljön bennünket a rossz,
Találjon ránk a jó,
Legyen szép és tiszta ...
Olvasták: 1376
Elcsitul az erdő zaja,
A füttykoncertnek vége már,
Ki-ki nyugovóra tér és
Sötétedni kezd a táj.
Az erdő nyugodt,friss illatú
És mindenütt néma csend,
A fákra sötét fátyol borul
S béke honol odabenn.
Szentjános bogarak jönnek
És lejtik a táncukat,
Csillogó fénypontok jelzik
Sötétben az ...
Olvasták: 509
Kérdezte tőlem tegnap
Egyik fiatal klubtag:
Fáj-e, s milyen a halál?
Én nem vagyok avatár,
Sem jós, vagy boszorkány,
Nem dalolok, mint csalogány,
De ismerem a halál felé
Vezető széles, tömeges utat,
Melyen az ember kutatja a múltat:
Vajon mit rontott végleg el,
Mivé lett, s más miért ünnepel,
Mikor néki nagy a bánata,
Elviszi a ...
Egyik fiatal klubtag:
Fáj-e, s milyen a halál?
Én nem vagyok avatár,
Sem jós, vagy boszorkány,
Nem dalolok, mint csalogány,
De ismerem a halál felé
Vezető széles, tömeges utat,
Melyen az ember kutatja a múltat:
Vajon mit rontott végleg el,
Mivé lett, s más miért ünnepel,
Mikor néki nagy a bánata,
Elviszi a ...
Olvasták: 704
Furcsa hangulat érint meg, ahogy a régi temetőt járom.
Fejem felett terebélyes fák haldokló lombkoronája tekint rám,
Lábam alatt zizegnek az elmúlást idéző, lehullott levelek.
Járatlan bozótos rejtekében megsüllyedt, ledőlt síremlékek,
Melyeket átharapott az idő vasfoga, s melyek névtelenül rejtik
Előlünk, hívatlan látogatók elől a bennük ...
Fejem felett terebélyes fák haldokló lombkoronája tekint rám,
Lábam alatt zizegnek az elmúlást idéző, lehullott levelek.
Járatlan bozótos rejtekében megsüllyedt, ledőlt síremlékek,
Melyeket átharapott az idő vasfoga, s melyek névtelenül rejtik
Előlünk, hívatlan látogatók elől a bennük ...
Olvasták: 684

