Pitypang fehér gömbje elszendereg.
Felhők felé siet a sok sugár.
Fénykapuban megáll az alkonyat,
s tűnő tavasszal szembenéz a nyár.
A határban egymás mellett hever
barna és zöld: két elfáradt rokon.
Friss zöldnek erőt barna föld ad át:
magérlelőt kalászos csúcsokon.
A költővel kóbor kíváncsiság,
kivert kutya fut, mely ...
Felhők felé siet a sok sugár.
Fénykapuban megáll az alkonyat,
s tűnő tavasszal szembenéz a nyár.
A határban egymás mellett hever
barna és zöld: két elfáradt rokon.
Friss zöldnek erőt barna föld ad át:
magérlelőt kalászos csúcsokon.
A költővel kóbor kíváncsiság,
kivert kutya fut, mely ...
Olvasták: 538
Az Ön versének a helye...
Kicsi testben oly sok bánat,
Letépi a hattyúszárnyat.
Szívem nem tud csak szorongni,
Félek megszűnik dobogni.
Csak a tükör néz vissza rám,
És már megfájdult a bokám.
Testem gyenge, lábam megállna,
De most foutté van a próbába.
Otthonom csak baletterem,
Már nem vagy a másik felem.
Nézd!
Lelkem a mozdulatom,
Letépi a hattyúszárnyat.
Szívem nem tud csak szorongni,
Félek megszűnik dobogni.
Csak a tükör néz vissza rám,
És már megfájdult a bokám.
Testem gyenge, lábam megállna,
De most foutté van a próbába.
Otthonom csak baletterem,
Már nem vagy a másik felem.
Nézd!
Lelkem a mozdulatom,
Olvasták: 542
Falakból sok van, -
út egy se már.
Szürkés közönyben
a láthatár.
Volt vonatokból
egy sem maradt.
Árnyak guggolnak
a híd alatt.
Nincs hegyem, erdőm,
völgyem, - s a rét
mit zörget? Száraz
fű idejét.
Eltűnt a Szépség,
eltűnt hazám..
S hogy volt-e népem?
Az is talány.
S hogy volt-e Csillag?
Az is
út egy se már.
Szürkés közönyben
a láthatár.
Volt vonatokból
egy sem maradt.
Árnyak guggolnak
a híd alatt.
Nincs hegyem, erdőm,
völgyem, - s a rét
mit zörget? Száraz
fű idejét.
Eltűnt a Szépség,
eltűnt hazám..
S hogy volt-e népem?
Az is talány.
S hogy volt-e Csillag?
Az is
Olvasták: 538
Mikor az Anyag önmagára nézett:
az volt a hihetetlen Ősigézet,
varázs, mindmáig fájó, érthetetlen,
mely titokként gyúl ki földi szemekben,
s visszfénye pásztáz életen-halálon,
mint lenyűgöző, félelmetes álom!
Semmit sem Alkotunk, ha ezt nem újra!
Tapogat a "tudom!" rút sátánujja,
s hangoskodnak a ...
az volt a hihetetlen Ősigézet,
varázs, mindmáig fájó, érthetetlen,
mely titokként gyúl ki földi szemekben,
s visszfénye pásztáz életen-halálon,
mint lenyűgöző, félelmetes álom!
Semmit sem Alkotunk, ha ezt nem újra!
Tapogat a "tudom!" rút sátánujja,
s hangoskodnak a ...
Olvasták: 618
Szállt a Folyó. Elvitt keresztes lángot,
s újat hozott. Egy új látszatvilágot.
S szomorú volt felismerő szemekben:
ami ismerős, az is ismeretlen.
Újra-újra az bántott, ami bánthat:
vért és könnyet miért kér annyi látszat?
Szállt a Folyó, s partján úgy voltam ébren:
hitetlenül valót álmodott létem.
Fényt dobott rám keresztek lengő ...
s újat hozott. Egy új látszatvilágot.
S szomorú volt felismerő szemekben:
ami ismerős, az is ismeretlen.
Újra-újra az bántott, ami bánthat:
vért és könnyet miért kér annyi látszat?
Szállt a Folyó, s partján úgy voltam ébren:
hitetlenül valót álmodott létem.
Fényt dobott rám keresztek lengő ...
Olvasták: 705
Mi igazán fáj: a széttört varázslat,
amely egész volt, s többé nem lehet.
Darabkáit a szél sötétbe fújja,
s visszakoldulja az emlékezet.
Koldulom én is, de velük mit érek?
Megperdülnek gerle-búgócsigák
zöld tornyokon és hangjuk hull a kékre:
mit ér-mit ér-mondd, mit ér a világ?!
Tényleg: mit ér? Tudjuk, de nem akarjuk ...
amely egész volt, s többé nem lehet.
Darabkáit a szél sötétbe fújja,
s visszakoldulja az emlékezet.
Koldulom én is, de velük mit érek?
Megperdülnek gerle-búgócsigák
zöld tornyokon és hangjuk hull a kékre:
mit ér-mit ér-mondd, mit ér a világ?!
Tényleg: mit ér? Tudjuk, de nem akarjuk ...
Olvasták: 739
Bejelentkezés
Toplista
Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
