Édes szűz Máriám
Adj egy jelet, igazold, hogy létezel.
Értettem, köszönöm, ez volt a jel,
Így most már tudom, hogy létezel.

Életem első napjától tudtam, hogy létezel,
Mint sajgó sebet a gyógyír, ápolsz te engemet.
Életemtől fogva segítettél nékem,
A te kendőddel ...

Sok ezer szálat szőttek az évek,
szívedből szívembe Édesanyám,
mindegyik szál a legféltőbb kincsem,
az út,mely mindenkor Hozzád talál.

Éhezve nyúlok mindig utánad,
mert szeretetből soha nem elég,
remeg a lelkem ősz mosolyodért,
félek,hogy ez majd egyszer véget ér.

Tavaszt szeretnék testedbe zárni,
rügyeket bontó ...

Titkos szerelem a szürke köveken ,
meghitt ölelésben a múlt és a jelen.
Az öböl kihalt, majdnem kiszáradt már,
jövőnkről énekel egy ismeretlen madár.

Szótlanul állsz, én majdnem könnyezek,
titokban szeretni,nekünk így lehet.
Nem boldog az ki soha nem könnyezett
nem szeretett az, ki nem szenvedett. ...

Csattog a metszőolló. Itt a szüret!
Étkezésre csábítanak a szőlőszemek!
Alakjuk szépséges, sőt, mi több! csodálatos!
Ízük felséges, nagyon finom, varázslatos!

A múlt évek munkáinak eredménye
csúcsosodik ki abban az ízélményben,
ami kizárólag akkor mutatkozik,
amikor a számban a sok szőlő szertefoszlik.

Íme a múlt munkája ...

Ember vagyok, és nőnek születtem,
Megérintett a távozás szele,
Ma örültem annak is, hogy lélegzem,
És a fejem gondolatokkal tele.

Még nem készültem fel, dolgom temérdek,
Szeretnék nagy dolgot tenni és hinni,
Szeretek és engem viszont szeretnek,
Tudom, csakis így érdemes élni.

A nap mindig süt, ...

Egyedül vagyok a sötétben.
Mit értem el így eddigi életemben?
A magány arca símogat rég,
Gyógyszert ellene nem találtam még.
A magány mindenestől felemészt,
Megcsócsál aztán megemészt.

Menj innen magány, hagyj magamra!
Ne avatkozz bele az én dolgomba!
Te ki mindenemet megemésztetted.
Nem siíok, ...