Egy fodor se’ lebben
A csöndes tavon;
Csönd van a szívemben,
Nincs dal ajkamon.

Csillagok felettem,
Lenn is csillagok…
Én mindent feledtem,
Azt is, ki vagyok.

Feledem, mit tűrtem,
Hány vihar űzött…
Lengek már az űrben,
Csillagok között.

Ringok csillagfényben
Nesztelen vizen…
Hogy valaha éltem,
Már azt sem ...

Hangulatos utcácskáidon,
Győr elmerengve, csendben jérok.
Nem keresem, mert megtalálom
a szívemben őrzött hangulatot.

A múlt lvegője árad e városból,
ámbár a város már moder n, e varázslatból
mégis sok szépet, értéket ad magából.
Szívemből ezért e vers papírra ,,vándorol".

A szobrok szinte élnek!
Bent vannak a lelkemben,
ott élnek a szívemben,
zenélnek a létemben,

Az életet fejezik ki,
a szépségét megjelenítik,
az értelmét dicsőítik,
gyönyörűségéért köszöntik.

Rézkarcokon a falon
a szelíd fény átoson,
majd a szép alakokon
megpihen szinte álmodón.

Gazdagodtam egy élménnyel,
s ...

Ennek a templomnak a csendje
gyújtott ragyogó fényt a lelkemben
és talált utat a szívembe
egy magasabb létbe elvezetve.

Néha magasabb létben is kell lenni,
ilyen csendben magunkban is létezni,
az életet mindég hittel élni,
a természetet, s az embert szeretni.

Ennek a templomnak a csendjében
ezek a fények gyúltak a lelkemben
és világítottak ...