A fű szára sárga volt, ám kalásza
fehér aranyat villantott a tájra,
s át-átvillantott nyáron túli ősznek,
egy másik fénynek, közös ismerősnek.

A rét felett szitakötők vadásztak,
s a táj tükröt álmodott önmagának,
álomtükröt, melybe szépsége nézhet,
s melyben ujjongó, gyönyörű igézet.

Fehér arany villant, s nagy, kék ...

Aranyeső - önkellető
virága a tavasznak -
giccses sárgáját zengeti:
- Nyíljon ki minden ablak!

Ám felkéklő ibolya rét
színében ott volt álmom:
szépség, könnycseppes csillogás, -
varázslatos világom.

Elindulnak félénk utak.
Fent a végtelen bátrabb,
s hozna fehér felhős tavaszt
a tájnak és magának.

Verset írnék, de ...

Felhők csókjai közt szállva,
A pillanatnak élve s az életet csodálva
Angyali csókját ízlelve,
hirtelen száz gondolat hasogat szívemben

Mi lesz ha majd el dob örökre?
Mi lesz ha nevetve köp majd a szemembe ?
S eközben a sötétség mardossa testem,
hogy mi van kint el is felejtem.

Éles hang hasít a sötétbe,
hirtelen eltűnök az este ...

Ma először indultam ,úgy el,
hogy nem érkeztem meg hozzád
Ajándék helyett mécsessel,mert
otthonod a síri világ
Tavaly még az ódon falak között
emlékek cikáztak
Vágytam téged hallgatni
miképpen üzensz a világnak
Tisztán ,mint a patyolat
óramű pontossággal
Idézted a gyermekkorom
nagy szeretettel lánggal
Miképp vártad ...

Van két aranyló karika
Szép karamell színű
Nem tudom miért vonzz annyira
Higy szeressem, nem valószínű

S mégis minden pillantás
Mit e gyönyörűségekre vetek
Szívemben jól eső villanás
És máris nevetek.

Szemem lejjebb siklik
Két vékony vonalra
Nagyon szépen fénylik
Pedig rúzs sincsen rajta

Megérinteném kézzel
Szájjal, ...

Agyamban mesék világa-
Témái jönnek papírra.
Sétabotjuk az én tollam.
Minden szó onnan útban.

A fehér papírra röppen.
Nemcsak hétfőn, nemcsak kedden,
hanem bármely ihletett percben,
a szívemben megszületetten.

Halász István
Pestszentlőrinc, 2003. március 21.