Őszi szél csábítóan
kopogtatja
ablakom,
hideget hoz zsákjában
északról,
hűvös homállyal
tart felém,
magához ragad a szenvedély
ám találkánkban az elválás
benne él, ölelhetsz
nyirkos hideg szíveddel,
eddig is közösültem
sok ősszel,
magad is láthatod,
nem lett gyümölcse
ezeknek a
szeretkezéseknek.

Valahol a felhők fölött
Hold suhan az égi tengeren,
nincs csobbanás,
csak hátára telepedett
veszélyt sejtető csönd.
Erősödő morajlással óriásként
dübörög az égi vízhegy,
vége hossza elérhetetlen,
átöleli kéjjel, vad szerelemmel,
alattuk nincs lepedő,
felettük vizes a takaró,
árral ...

Az emberi szív...
Sokszor miatta sírsz.
Hiába az is, ha miatta ketté reped
Még akkor is arra biztat, hogy őt szeresd!

Az agyad tudja, hogy ez nem helyes
De a szíved csak nem enged...
Neki akkor is ő kell
Pedig tudja nincs esélyed.

Róla álmodsz folyton
Felkelsz és magadat okolod
Minek hiteted magad
Ez úgy is csak egy álom ...