Költők, írók, s megannyi mások!
Királyok, nemesek, császárok!
Ím, e gazdag név, szégyen porba hullik!
Csak... betűk és iniciálék...

Két csepp vér, kék tintával keveredik.
Nyom, de a fájdalom így is elmúlik...
Nem marad nyomukban semmi...
S a szobor, a hajdani báb... Mind elporlik!

A kincs melyet ezredek óta őrzünk,
A ...

Húsomba vájnak komor reggelek.
Mardos az üresség, hogy nélküled ébredek.
Hiányod éget, mert nem hallom hangodat,
s mert agyam képtárából törölnöm kellett arcodat.
Tompán puffannak a szavak ha nevedet kimondom,
szívem megadóan elfogadja sorsom.
Néha azért felbukkan egy - egy messze suhant emlék,
hogy számban ...

Ezernyolcszáznegyvennyolcat írunk
Még csak enyhe fogság kínunk
Nemzetünk és nyelvünk örök
Nem hatott ránk Osztrák, Török.

Ezerkilencszáz húszat írunk
Megcsonkítva, halkan sírunk
Nem érdekel senkit sem
Mi változott e népen.

Ezerkilencszáz ötven hatot írunk
Ezt a csapást is ki kell bírnunk,
Nincsen rózsa, nincsen ...

Mindennap csak azt hallod, milyen volt régen.
Boldogság villant akkor a fiatal szívekben.
Megcsillant a vágy és az erkölcsök más nevében szóltak.
Elmélyülve az élet, unalmasabb felében szüntelen álmodoztak.

Reggel kilépsz az ajtón, máris a kezedbe nyomják
A világról szóló híreket, amik nem az életed alkotják.
Szembenézel azzal a ténnyel, ...

Láttam már sok háborút, mi véres szenvedést követelt.
Szabaddá vált lelkek sorra lépték át a mennyország kapuját.
Rossz emlékek sorra igázták elménk gondolatát,
Még a halál véget nem vetett minden vérontó csatát.

Hittem egy békés jövőben,
Hittem a hősök szívében.
Hittem, hogy új világ vár ránk,
Hittem, hogy újra támad egy ...

(Marian Cozma emlékére)

Tehetség volt, ki látta ezt vallja.
Erős, kitartó; e szót már nem hallja,
Mert a kés nem csak szívét szúrta,
Hanem lelkünk legmélyét, mi így ezt súgja:

Bár elmentél tőlünk, itt hagytál bennünk,
De téged mindörökké megőrizünk!
S a búcsú könnyek, mit utánad küldünk,
Talán nem sokat ér, de ...