Gyakran sírt.
Mert senki se akart
játszani vele.
Mert mindenki
félt tőle.

Mert az volt a sorsa,
hogy másoknak néha
fájdalmat okozzon.
De leginkább azért,
mert őt meg soha senki
simogatta meg.
Gyakran sírt,
a cápa.

De a vízben
senki sem látta
a könnyeit.

Szürkeséget bocsátott ránk
Jó Atyánk, hogy ráébredjünk
Hiányosságunkra éltünk során.

Mindenki üresen születik,
Megfosztva a rőt mélységtől,
Mely elvezet a magasságig.

Megkaptuk, ami nekünk jár.
Az egész földkerekségnek
Elkerülhetetlen a halál.

Akár a rút varjú, úgy kárál
Az elégedetlen ...

Rövid léptekkel
a hosszú nyomon
Bezárt világba
andalogva osonok.
Mint a kadét ki
tudja halálát,
ahogy találat éri
tengeralattjáróját.
Sorsa már nem
a kezében,
hanem messze
fenn az égben.
Sírna, de mégsem
teszi
Halálát más szabta
rá ki.
Várja, míg az utolsó
pillanat ...

Mindegy, hogy búzaszem,
Vagy a tölgyfa makkja:
A sorstól az esélyt ugyanúgy
Megkapja.
Ha a földbe kerül,
S körülmények alakulása
Nem kedvezőtlen
Lényegi változásra,
Az élet elindul
A nagy utazásra!
S minő út ez:
A valami,
Ami majdnem semmi,
Csak mag -
Kibontja magát
A nemlét ...

A sas repül, s untalan vándorol,
Nem tudni hová száll, s melyik ágon landol.
Csak bolyong a világban mindvégig céltalan,
Mint a szél, minek minden hely méltatlan.
Nem találja helyét kerek e világon,
Nem tudja hol lesz majd, hol vár rá az otthon.
Csak repül, repül, száll a felhők felett,
Reménytelen utazás, amit ő már megtett.
De még mindig ...

Forrón süt le a nyári nap sugára ,
Laczfi Lajos kalapjára .
Derék ember ő ,
erős , izmos , bajkeverő .

A bálát 1 kézzel emeli ,
a malomkövet két kézzel felemeli .
Ő a falúban a legerősebb legény ,
de sajnos nem egy észlény .

Éppen parasztmunkát végezve ,
János király érkezve .
Látja a király ezt a szorgalmas munkát ...