Egy volt az Ég a Földdel egykoron,
Farkasom hozzád szól dallamom!
Halld szavam, mit égi fénnyel üzenek,
Ez nem pletyka, hiedelem.
Tágra nyílt nap írisze,
S eljött a tűz élete.
Szánom sorsom, s vele magam,
Hisz egykoron védett vala.
S most, hogy vihar tombol fellegekben,
Por, s hamu marad vele ...

Bármi is bánt, bármi is gyötör,
Az élet rossz, s túl mély a gödör.
De kimászhatsz, s még kiláthatsz,
Csak magaddal törődj ahelyett,
Hogy másokat hibáztatsz.
Bármit is mondanak, ne törődj vele,
Mert szívedbe, lelkedbe nem látnak bele.
Nem tudják mire vagy képes,
Csak te magad érzed,
Hogy forr a véred!
Kelj fel és járj ...

Istennek hála, felfogásom,

észjárásom gyors, s mozgásom

nemkülönben, munkában, sportban

különleges adottságommal


bőségesen élhettem, de túl

gyors a beszédem, megestek ...

Hittem,hogy szeretni könnyű,hogy nem fáj a szív
Már tudom,hogy a szerelem fáj,és gyötrelmes kín.
Hittem ,hogy a boldogság egyszer rám talál
Most itt van, és mégis mennyire fáj.
Annyira egyedül vagyok, pedig itt vagy velem
Az agyamba és a szívembe vésted neved.
Velem vagy, minden éjjel,minden pillanatban
És amikor kinyújtom ...

Fehér virág, fehér ruha...
(Vőlegény fon koszorúba!)
Nem is oly rég, még kislány voltál,
Alig vártad, hogy babázhassál.

Sötét ruha, fehér ing...
(Férjed lelke, szívedbe ring!)
Kezed pihen kezében,
Festmény vagy a lelkében.

Úgy maradsz számára Vénusz,
Ha emlékszel; mit mondott az öreg Rémusz:
\'Ha a földi hívságok nem ...

Zizzen az avar a lábunk alatt.
Hull az elsárgult levél a fáktól.
Makkocska bújik meg az avar alatt
fürge mókusra, vagy tavaszra várón.
De a sorsa már elhatároztatott.
Éhes mókus csapott rá enni vágyón.