Jóapám gyakran emlegette

bátyámnak és nekem, hogy olyan

hivatást válasszunk, amelyet

szeretünk, merthogy akkor soha



...

Szikrázó víz és virágos város
vonzza a számos látogatót;
szökőkút árja, vízsugár tánca
elvarázsolja az átutazót;

parkok vén fái
sorsokat látnak,
csendre vigyáznak,
őrzik a mát,
templomok tornya,
századok óta
állja az élet
vad viharát.

Ékkő e város, ...

Hová lett a dicső múltunk,
siralmas a magyar út.
Elvesztettünk több száz éve
mindenféle háborút.

Nem nyertük meg a békét sem,
kopott, rongyos, a ruhánk.
Zsebünk üres, gyomrunk korog,
az Isten sem ismer ránk!

Mint foghíjas ember szája
olyanná vált a hazánk.
Elfogyunk és kihúnyunk majd,
mint füstölgő ...

Tenyered közepén
szerető szív dobog,
pillangószárny lobog,
s titkok végtelenje.
Sorsvonal, planéták,
ujj alatti szférák,
öt rózsaszín domb az,
őrzik, mit kimondhatsz,
s kis időkeresztek...

Még kezemben reszket
forró, puha kezed.
Friss, lüktető ujjak,
által elcsitulnak
keserű ...

Valahol Azgardban Valholl
Hősöknek csarnoka áll,
ott trónol a legnagyobb úr,
Odin, az istenkirály.

Vikingek tudják ez igét,
ősrúnák, poros jelek,
a halott hősöknek adnak
e hallban új életet.

Valkűrök kísérik őket
mennyei csarnokba fel,
itt pihen sok dicső bajnok,
ily sorsot ki ...

Késő este lenn az alvilágban,
kocsmaasztal mellett, félhomályban
üldögél egy szőke hajú nő,
csapzottan és sírva álmot sző.

Eszébe jut szomorú nótája,
\'az alvilágnak nincs romantikája
az alvilágban nincsen szerelem\'.
Nem is lehet benne érzelem.

Mert az, aki elindul a lejtőn,
vissza onnan soha többé nem jön,
foglyul ejti ...