Van amit sohasem felejtünk

Egy kedd reggelen mentél el, elengedted kezem, többé nem fogod már,
egy kedd reggelen mentél el, azóta sincs senki, ki engem haza vár.
Azóta a magány tengerének hullámai nyaldossák lelkemet,
melyek néha viharos erővel szorítják össze szívemet.
...

Kipusztulás

Naponta mindaddig kihal 300 faj,
amíg az ember a domináns, az a baj.
Vad éhsége nem ismert soha kegyelmet,
sem önmegtartóztatást sem fegyelmet.

Szomjúsága által kiszáradtak nagy tavak,
bosszú szomja miatt kipusztultak a halak.
Elméje üres sivataggá változtatott mindent,
mindent mi valaha élt, és nem ismer ...

Az élet súlya

Arcán látszott amikor nevetett,
hogy élni mennyire szeretett.
Telis tele volt szeretettel, szinte szétszakította,
sötétben vakon tapogatózó lelkét elvakította.

Mindig ha csak valaki a fülébe súgta,
szeretlek: Ő elhitte újra és újra.
Nem tudta, hogy a férfiak csak kihasználták őt,
nem akartak mást tőle csak alkalmi ...

A hűtlen

Fagyos hajnal, üresek az utcák,
de én már most elindulok hozzád.
Lépkedek a deres fűben, talpam alatt ropog a jég,
te vagy az, kiért én bármit megtennék.

Körülnézek a város még halott,
csak a szívem az egyetlen, mi meg nem fagyott.
Elmegyek az öreg tölgyfa mellett, egy duruzsoló galambpár ül az ágakon,
megpihenek ...

Nem hallom már a madarak dalát,
a természet ébredező reggeli zaját.
Nem látom szárnyalni a pillangók hadát,
hiába vágyom eme apró, picike csodát.

Nem látom a lenyugvó nap első sugarát,
ahogyan millió szikraként ugrál a tóban odaát,
előtte pipacsok himbálóznak lágyan a virágos réten,
csak járják ...

Szemed tiszta ragyogása számomra,
több, mint amivel valaha álmodna,
szomjazó lelkem megnyugvása,
olykor nem néz senki másra.

Csupán egyetlen ember mégis,
megszűnik a világ, megszűnök én is,
csak te vagy a tömegből kiragadsz,
bár tudom csak pár órát maradsz.

Mégis elfogadom ezt bár tudom,
újra csak ördögi köreim futom,
s ...