Felkel a Nap a domb mögül,
majd fénye a tájon szétterül.
Az ablakban állok egyedül.
Szívem e látványtól felderül.

Reggel van. Elmúlt az éjszaka.
Cukrot teszek a friss kávémba.
Ízét, zamatát érzem a számban.
Álldogálok az ablakomban.

Összefeküdt velem Álommal Képzelet
fonódó kezüknek körme-vájt, fájósan -
illúziót csinálni pajkosan szálltak
kacajuk fennakadt sötétség-hálóban.

Rebbentek pilláim a fogócskájukba
virgonc éjszakának nézhettem elébe -
kavargott fejemben fél-valós valóssal
miként villantsak így Reggelnek ...

Boldogság topog az ajtónál, oly félszeg
látom a szemén, hogy vonzza még a homály -
leoltom lámpámat s mutatom a fészket
honnan ő kifakadt, mint zubogó forrás.

Gyere hát közelebb, menhelyed én leszek
sóhajtásod lapozd át sebesen hozzám -
összes szép érzésem ölelésért vedd meg
simulj belém szorost, te legyél a ...

Barátom, Sándor felkereste
pszichológusát, mert rettegve
ébred minden reggel, beteges
félelme már-már kényszerképzeten

alapul. - Doktor úr, segítsen
rajtam, mert alighanem Isten
kegyetlen bosszúja ért utol,
kisebbrendűségi komplexusom

van. A lélekgyógyász nem sokat
vizsgálódott. - ...

Te vagy az, ki először jut eszembe reggel,
Te vagy kinek, láttakor felcsillan a szemem.
Te vagy az, kire egész nap gondolok,
Te vagy az, akiért a szívem dobog.
Te vagy az, ki megnevettet
Te vagy az, aki kell nekem.
Te vagy az, kit szívemből szeretek
Te vagy nekem a mindenem.

Nem kérhetem hogy felejtsd el,
De a szívem érez azt tudnod kell,
Vége van, nem tartott sokáig,
De elég volt ahhoz hogy totális,
Csalódás legyen az életem.

Ne mondd hogy nem volt valóság,
Érzéseimet ne használd,
Olyan célra nem adom,
Ahol a szívem szakad, vagy meghalok.

Leélhettük volna életünk,
Csak mi ketten, ez ...