Együtt kel reggel a dalos pacsirtával,
együtt nyugszik fáradtan a napnyugtával.
Együttérez minden egyes birkájával.
Együtt van a családjával és nyájával.

Birkáinak minden búja, baja
érző szívét nyomja és aggasztja.
S ha megtetszik egy lány a faluban,
azt is magához hívja azonnyomban.

A nyája és a ...

A nyúl soha sem nyúl, mégis vesz.
A földből finom répát kivesz.
A kis mókus ugrál fáról fára!
Teszi, mert ez a dolga!
Béka ugrik be a tóba.
Nem vágyik Ő siklóra!
Folyton hősködik a hőscincér!
Hamis dicsekvése égig ér!
Brummog, brummog a morgó medve!
Friss mézevésre jött meg a kedve!
Vígan néz az őszi napba
az eresz alatt fekvő ...

A meggondolatlan, buta kis maci, a torkos, csacska,
a finom, édes cukrot sűrűn ropogtatja.
Reggeltől estig csakis az édességet fogyasztja.
Olyan, mint gyümölcs, a főzelék kedvét nem vonzza.
Este a mosdásnál csakis az Ő fogfekéje tiszta.
Fogát egyre sűrűbben lepedék bomlasztja.
Mindig mondja neki aggódva anyja, ...

Óh, míly szépséges fénnyel ég
fejünk felett a méla hajnali ég!
Keletről a felkelő Nap korongja
a tájat sárga szalaggal bevonja.

Minden alszik. Minden mozdulatlan.
A táj néma, merev nyugalomban.
Vagy mégsem? Egy vadgalamb búg távolabb.
Egy villamos zörög jó hangosan.

Ébred a tájék. Jön a reggel.
Egy ...

Kávét kotyog barna szája.
Sok embernek száll imája
Őhozzá kávéját várva.
A reggel legvártabb pillanata,
míg kávénk ömlik a poharunkba
élénkítve minket napról napra.

Szellő lebben,
ébred egy szép nap,
lassan cseppen,
olvad a jégcsap;
hóvirág kél,
felmosolyog ma,
napsugárral
összeragyogva.

Napfény cikkan,
lobban a tájra,
fényben fürdik
hóvirág száza;
fűszál rezzen,
tavasz, ha ballag,
zölddé válnak
az alvó gallyak.