Madárcsicsergéssel jött a reggel
megtöltve a tájat sok szépséggel.
A Nap szelíden világít az égen.
Ő is gyönyörködik e sz p vidékben.

A puszta felett tiszta az ég
megnövelve a táj élményét.
Víg madártorok ontja énekét.
Versbe foglalom e táj szépségét.

Próbálom leírni a természet
örökké ...

Szélnem járja a tájat.
Nyugodt az erdő. Síri a csend.
Az égen őszi felhők. Sárga
avar idelenn.
A fák koronáin itt-ott még
vannak zöld levelek.
De az ősz harmata hajnalban
itt-ott már fel-feldereng.
Hidegek már a reggelek, de
a nappal még meleg.
A természet már nyugalommal várja
a közeledő telet.

Öltözik lassan a hajnal...
üde színt ölt magára,
csillag-lámpását eloltja
sötét felhő fátylába.

Harmat cseppje parolázik
a sóvárgó fűszállal,
óceán mély, fekete éj
táncot jár a homállyal

gyorsan oson a sötétség...
tágul a látóhatár,
madaraknak énekétől
életre ébred a táj.

Illatozik a fekete, ...

Együtt kel reggel a dalos pacsirtával,
együtt nyugszik fáradtan a napnyugtával.
Együttérez minden egyes birkájával.
Együtt van a családjával és nyájával.

Birkáinak minden búja, baja
érző szívét nyomja és aggasztja.
S ha megtetszik egy lány a faluban,
azt is magához hívja azonnyomban.

A nyája és a ...

A nyúl soha sem nyúl, mégis vesz.
A földből finom répát kivesz.
A kis mókus ugrál fáról fára!
Teszi, mert ez a dolga!
Béka ugrik be a tóba.
Nem vágyik Ő siklóra!
Folyton hősködik a hőscincér!
Hamis dicsekvése égig ér!
Brummog, brummog a morgó medve!
Friss mézevésre jött meg a kedve!
Vígan néz az őszi napba
az eresz alatt fekvő ...

A meggondolatlan, buta kis maci, a torkos, csacska,
a finom, édes cukrot sűrűn ropogtatja.
Reggeltől estig csakis az édességet fogyasztja.
Olyan, mint gyümölcs, a főzelék kedvét nem vonzza.
Este a mosdásnál csakis az Ő fogfekéje tiszta.
Fogát egyre sűrűbben lepedék bomlasztja.
Mindig mondja neki aggódva anyja, ...