Talán alszom már, de a szívem csak vár
Várja a szívedet!
Hogy hozzám szálljon!
Csillagszekéren, vagy hatalmas szárnyon...

Hallom suttogó szavaid,
SZERETLEK ÉDES!
Érzem erős karjaid,
Átölelnek, simogatnak csendben,
Én elveszek köztük végleg.

Boldogságom végtelen,
Itt most nincs értelem,
Álmodok simulok, ölelek ...

(1986. szeptember 15. hétfő. Az írás megjelent
az OMIKK – HÍRADÓ 12. Évfolyamának 9-es számában,
1986.szeptember 24-én. szerdán.)

Nem tudom, mi van velem, de újra érzem, élek!
Szemeimben látom földi másod, képed!

Nem merem elhinni, hogy ugyanaz a lényeg,
Nyelvem nem kettős, s mondataim érted.

Biztos sejtetted, hogy rám angyalok ...

Messze setétedik a Ság teteje,
Ezentúl elrejti a Bakony erdeje,
Szülőföldem, képedet.
Megállok még egyszer, s reád visszanézek.
Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek!
Vegyétek bús könnyemet.

Ti láttátok az én bölcsömnek ringását
S ácsorgó ajakam első mosolygását
Szülém forró kebelén;
Ti láttátok a víg gyermek ...

Óh, hányszor elvetettem a sulykot jó messze,
Mégis türelemmel néztek el mellette.
Így jogom van-e vajon őket ünnepelni,
Ki annyi bajt okoz, méltó megfelelni?
Azt kérded tőlem: milyenek a nők?
Ők? –Ők az örök teremtők!
Férfi-ösztön édes vadvirága,
Termékeny magjának gyümölcstermő fája.
Ők azok, kik mindig magukban hordoznak,
S az ...

Reggelt fial a hajnal.
A szürke ég díszítve piros fényszalaggal.
Az utcán még az éj nyoma,
de a kelő Nap jelzi, hogy az éj mehet tova!

A panelházak álmatagon állnak
némán, keményen ellenállva az égre törő Nap ostromának!
A fák dermedten, bénán, csendben vannak.
Kopasz ágaikkal a szürke felhőktől ...

Felkelt a nap
harmatos a fű,
nőnek születtél
te kis gyönyörű.

Mosolygós arcod
ragyogó két szemed,
nőnap alkalmából
téged köszöntelek.

Köszönöm, hogy vagy
s vigyázol reám,
csókot hintek nyomodra
minden éjszakán.

Téged köszöntlek először
e csodás

Olvasták: 857

Nőnap,