deres
már lenszőke hajad
szeress
legyen pár szép szavad
hozzám
ki útra kelt veled
most már
hűsek a reggelek
szemed
mint kedves őszi nap
nekem
az álmok álma vagy
ma még
a szívünk fiatal
az ég
szép szerelmet akar
mámor
karodba hajtó tűz
százszor
száz csókra ...

Kiskoromban mosolyomra, mosollyal feleltél.
Nem tudtad, nem tudhattad: igaz barátra leltél.
De mégis oly őszintén néztél a szemembe,
Odajöttél és krétát nyomtál a kezembe.
A forró betonra ketten rajzoltuk az ugró iskolát,
Végezve, egymásról töröltük az eszköz porát.
Végig ugráltunk s összevesztünk ki nyerjen,
És elszéledtünk egymástól ...

Lugasban művelt szőlő egyik vesszője
került Bogi kutyusnak reggel elébe.
Nézett jobbra-balra, mintha szemlélődne,
majd rámeredt a növénynek a tövére.

Megnézte jobbról, majd megszemlélte balról
alaposan szemre véve minden oldalról.
,,Töprengett\' és határozott a dologról,
mégpedig a növénynek további ...

Fénylőn kel fel a nap, pont úgy, mint kelt ezer éve:
\'Fénylik két szememért.\' - szólsz, s belenézve pislogsz.

Délben meglátod magad a tó tiszta tükrében:
Isten-képet látsz, szőrtelen állatot én.

Éjszaka lőn, a sötét égen csillag van ezernyi:
\'Mind csakis értem van.\' - szólsz majom, ó te hiú!

Kőbe zárt világ
Töprengő hajnali órán,
Kőből szőtt világot képzelek,
Hol kő-liánok keringőznek,
S átfogják kőbe zárt testemet.

Mohos dallamot szór most a fény,
S az eltévedt, kóborló csillagok,
Ám kőbe zárt érintések foglya,
Egyedül már csak én vagyok.

Kőbe zárt arcom sosem nevet,
Kőből írt, bús ...

Rongyosan...
Hasadozó hajnalokat,
Sóhajokkal fércelek,
Megtépázott éjjelekből
Feslenek a reggelek.
Lelkem gyolcsát imáim is
Mindhiába foltozzák,
Hisz
Elkárhozott érzékeim
Darabokra szaggatják...