Tűnőn térdelnek kicsiny nyomok,
pillanatokba bomlanak a múlt virágai,
átkelnék az óriás hídon,
ha várnál rám a túlparton

Elégtek gyertyák ezrei,
faggyúba zsibbadnak szokásaink,
várok jóra, örömre
félrevert harang a szívem.

Üzennek fék, virágos rétek,
fekete pettyes pillangók,
zokog ...

Fájdalom a járja át a testem,
Egy árva gondolatba epedezve,
Kiutat kerestem a félhomályból,
Szürke fátylát rám borítva gátol.
Zord zendülések zavarta tudat,
Ezernyi ihlet inspirál, távoli utakat mutat.
Manipulált tetteim, vérző hangulat.

Untató soraim porba hintem,
Nyugtató harmónia uralkodik benn, a szívben.
Néha napján ...

Előttem pár emlék foszlány, hol életem legmélyebb pontján jártam,
Felidézem a pillanat kínok-kínját, mikor lelkem fogságába zártan,
Kerestem egy járatot, várva hogy meglelem a választ ott,
Azon a helyen, hol önfeledten játszhatok, nyugalmas pillanatok peremén,
Merész gondolataim, ...

Sok perc elmúlik tétlen,
sok pillanat elszáll az éjben.
Sok feleslegessé vált percek,
tűnnek el örökre a messzeségben.

Szívem dobban újra s újra,
halk hangját a szél oda fúja.
Hallgasd a dalát,ami elmondja,
mit is jelent, hogy kezed kezem fogja.

A percek örökkévalósággá válnak,
szavaid ...

Látom magunk, amint a piciny szobában
egymás testében-lelkében elmerülve
hagyjuk, hogy formáljon
szelíden vagy éppen őrülten a vágyunk...
Az idő mindent újra ad...- mondják.
(és kapaszkodom e szavakba)
Mert ezekkel a szavakkal
vigasztalom magam,
mikor lüktet bennem
egy kérdés:
- látlak még? -
Minden elválás egy apró
kis ...

Ócska rímek, mondatok egy senkitől!
Ennyi nincs mit tenni csak menni kell.
Mondhatnám úgyis, hogy menni köll.
Az vagyok, aki régen a mélyből feltört,
Egy gyerek aki felnőtt s nem elég neki a,
Játszótér unalmas, csendes homálya!

Fájdalom és félelem ült ki az arcára,
A magány lett az ő egyedüli barátja.
Lehet volt egy cimborám ki kanál ...