Annyiszor vártam a pillanatot,
hogy arcod újra lássam,
újra érezzem illatod,
tudtam fájni fog – de vártam.

Most itt vagy és mégsem...
Rémalakot öltött egy álom.
Az oly sok csókodtól vérzem,
ajkad íze még számon.

Eddig ébren maradt a fény,
de minden perccel holtabb.
Gyilkolt és éltetett ...

Szád már néma volt,
csak szemed súgta, hogy szeret.
Pillantásod átkarolt,
s Te így mondtál nemet

A két szemed szeretett legtovább,
az nem enged új útra,
s ha mégis járnám új út porát,
szívem újra csak rád találna.

Arcom a porba hullna,
s én újra meg újra,
akkor is csak néznék a holdra,
talán ő rejtette szemed a ...

Van egy soha napján sem oldódó zár,
mi vár még rám,
Valahol,
bár nem kár érte távoli utakon járnom,
Lelkem tengerének végtelen mélységére találnom,
Lábamon sekély partokon megállok,
s a csillagok csarnokába szállok.

Csillagok csarnoka,
hol a fellegek zsarnoka bal sorsra ítélve,
Halovány gondolataim tovatűntek, ...

Kéjes éjjeleken át hallgatom gondolataim hadát,
Fénylő csillagokra tekintve a suttogó szelek dallamát.
\'Eljövök ÉN érted, szívedbe zárom mit indítékom enged.\'
Piruló pillanatok terelnek messze fellegembe,
S e lángra lobbanó örökkévalóságnál szebbet,
Nem talál már az ember, s ha lüktető lélegzetek nyelnek ...

Hová tűnt az igaznak hitt boldogság?
Boldogság volt-e, vagy álnok hazugság?
Mitől válik keserűvé az édes pillanat?
Miért tud fájni, ha érzed, becsaptak?

Ki tudja mit tartogat számodra az élet,
Ki sosem volt boldog érdemel-e szépet?
Elrepül feletted vágyad kék madara,
Bezárul előtted egy kalitka ...

Felejthetetlen idők - gyermekévek,
Merre vagytok, tőlem hová tüntetek.
Ti maradandó élmény dús percek,
El, nem ködösíthető jó emlékek.

Tovarepültetek már, tudom sajnos,
Utolérni benneteket már bajos.
Ó, jöjjetek vissza, halljátok szavam,
Hogy véletek vigasztalhassam magam.

Magamhoz ölelnélek benneteket,
Rabul ejteném ...