Felejthetetlen idők - gyermekévek,
Merre vagytok, tőlem hová tüntetek.
Ti maradandó élmény dús percek,
El, nem ködösíthető jó emlékek.

Tovarepültetek már, tudom sajnos,
Utolérni benneteket már bajos.
Ó, jöjjetek vissza, halljátok szavam,
Hogy véletek vigasztalhassam magam.

Magamhoz ölelnélek benneteket,
Rabul ejteném ...

A tegnap furcsa illatát szívom magamba,
Keserű hiányos ízt érzek a számban.
A hiányérzet minden érzékem kiélezi,
A testem újra szeretni akar de a lelkem nem engedi.

Szeretnék szeretni, hogy érezzék mennyit érek.
Mégsem tudom pontosan, hogy merre lépjek,
A beton túl kemény az aszfalt pedig izzik,
Lassan mindent ez borít és csak a szívemen ...

Ritkán szerettek úgy, hogy jó volt nekem,
ha igaz voltam egy kapcsolatban,
a másik nem tartott lépést velem,
lemaradt, s újra magamra maradtam.

Testben nem, csak lélekben hagytak el,
volt múltunk, jelenünk s talán jövőnk,
tudtam nemsokára búcsúzni kell,
már voltak felettünk sötét felhők.

És most vagyunk mi ketten, ...

Csak lebegj könnyedén az élet felett,
mint falevél a szélben, szállj, nevess,
kívűl nyisd, belül csukd édes szemed
s ha a szerelem rád talál, hát szeress.

Add át magad minden földi jónak
hisz még itt vagy testben és lélekben,
légy Istennő és örülj ha csókolnak
fürödj meg kedves az élvezetekben.

Nézz rám, én csak tudom, jó ...

Szád már néma volt,
csak szemed súgta, hogy szeret.
Pillantásod átkarolt,
s Te így mondtál nemet

A két szemed szeretett legtovább,
az nem enged új útra,
s ha mégis járnám új út porát,
szívem újra csak rád találna.

Arcom a porba hullna,
s én újra meg újra,
akkor is csak néznék a holdra,
talán ő rejtette szemed a ...

Az ismert is lehet idegen,
egy vak pillanat hályogos szemében,
kipukkannak telhetetlenségünk gömbjei,
vérzenek a madárfészkek,
rabul ejtenek szörnyszenvedélyek,
arcunkra ráncul az idő,
meg nem valósult terveink
halott virágain
jajgatnak fájdalmaink,
mert elégnek a máglyán,
gyávaságunk hamuján.