Én a kozmosz gyermeke vagyok.
Nemzőm az éltető energia, a
Vörösen izzó, kápráztató napkorong,
Szülőanyám a vad, sötét éjek királya, temetők őre, a büszke fényű,
Százarcú hold.
E földi lét nekem csupán egy röpke pillanat.
Karmáim gyűjtőhelye,
Ahol a végtelen hátán vágtató zabolátlan lelkem mielőtt tovább
Repülne megáll, s ...

Őszi szél zaklatta fák,
A nedves utcán, borús félhomály.
Nevetgélő felhők úszkálnak az égen,
S alant a haldokló, lomha táj.

Fáradt szempárok lefelé tekintenek,
Halk lépteket követ léptem.
-Ha hívnál, már rég meghallottam volna.-
Ezt is csak titokban reméltem.

Járok még néha az ablakod alatt,
Arra visznek lomha ...

Ültömben,
Szemhéjam alatt fénycsíkokká alacsonyodnak az autók,
Sötétben derengő kupolák mozognak,
Melankolikus ritmusban tekergő gépállat,
Vacsorát ettem nálad.

Abban van a vers hatalma,
Amit akarsz, de nem kapod meg ma!
Bókol nekem, kit úgy hívnak Untat,
Cseppként esik a Gyűlölet.

Nyelvét csorgatva,
Rám könnyez a ...

Retteghetsz hogy újra elkap,
nyugodt napjaidra lecsap.
Kirángat a szép világból
Így lesz gaz is a virágból.
Rádtámad mert ezt élvezi
Bánthat—és ez mi élteti.
Betör, beront és megragad,
Nem érdekli mit akarhatsz.
Megfertőz az utálattal
Mint hiba a hazugsággal.
Veszélyes, taszító, és gennyes
Megragad és el nem ...