Ködösebbé vált a világ, sötétség kúszik át a pusztán.
Halkan susogni kezd a szál, egy piciny gyermek áll az utcán.
Sír, bömböl, édesanyját keresi, helyette a hideg köd öleli,
Fájón, a földre hullnak sötét áztató könnyei.

Sírva megy végig a járda kietlen, sáros peremén,
Ugrik egyet s ott találja magát egy ház fövenyén.
Nem tudja ...

Lassan egy éve már, hogy nem hallom hangodat,
Mely oly kedves, megnyugtató volt számomra.
Szelíd szavaid szeretettől vezérelve
Terelgettek az élet bonyolult ösvényein.

Lassan egy éve már, hogy nem vagy velem,
Hogy nem foghatom a kezed
Nem ölelhetlek, nem érinthetlek
Téged soha többé már.

Lassan egy éve már annak a napnak,
Amikor ...

Mikor abban az utcában lépdelek,
S meglátom azt a bizonyos járdaszegletet.
Újra átélem, amit azon az őszi napon,
S szívembe mélyen belemar a fájdalom.

Érzem a rettenetes sietést, míg odaértem,
A kegyetlen vezetést a reményben,
Hogy talán ez mégsem igaz,
Talán nem.

De a valóság szilárdan ott állt előttem,
Egy mentőautó ...

Egész úton hazafelé csak arra gondoltam,
Mily szépen mosolygott gyönyörű arcod a mai nap!
Megleltem a mennyeknek legszebb angyalát,
Ki, mivel velem van az Úrnak mondok hálát!
A legcsodásabb, amit valaha is alkotott,
Ezekre gondoltam, miközben ültem a vonaton.
Milyen szomorú is hazafelé menni,
Ha Kedvesem nem tud velem jönni.
Az

Olvasták: 964

Hiányzol,