Drága szülém Dadám, mennyire hiányzol.
Olyan nagyon imádlak! Tán, mert öregszem?
Látni foglak mielőbb, mert bízom benne.
Remélem látlak még, ugye Szülőföldem?

Hiszen rövidesen már hatvanöt leszek.
Édes, kedves, származásomnak kegyhelye,
Anyámnak altató bölcsője, és nekem.
Csodás életem útja innen indult el.

Drága Dadám, mennyire hiányzol,
Testestől-lelkestől, - mert öregszem?
Meglátogatlak majd mielőbb,
Hisz' rövidesen hatvanöt leszek.
Ugye láthatlak még Szülőföldem?
Édes, kedves, származásom kegyhelye,
Anyámnak s nekem, altató bölcsője.

Lehet innen visznek el fehér kabátban,
Addig nyugodtan fekszem és a holnapom várom.
S csak egy kiáltás zúzza ketté ábrándom.
A tisztára mosott padló sem látszik a lábnyomom.

Mert én jól vagyok nagyon is jól.
A kórházi ágyába süppedve Karesz csak dalol.
Azt nem tudom hogy mit miért,
De látom, hogy lelkem ócska testemből ...

Félek attól hogy felkel a nap
Hogy arcomhoz ér és megsimogat
Az éjszaka az én világom
Úgy életem mint halálom
A temető az én otthonom
Elhagyni félek nem akarom
Az új dolgokban már nincs erőm hinni
Itt akarok élni nem akarok menni
A hold sarlója a mécsesem
Ott nincs fájdalom nincs félelem
Ha ...

Ülni egy csendes szobában,
s várni valakire aki nem jön többé!
Elutazni onnan, ahol boldog voltál,
s otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet,
sírdogálva ...

Űzött vad, az vagyok nélküled és veled.
Nincs otthonom, csak az öledben lelem helyem.
Szavaid bennem úgy forogtak, mint a legélesebb kés,
a szívem vérzik, nincs mi begyógyítaná ezt a kínt.

Repülj el hozzám, nincs akadály: sem idő, sem tér.
Forró könnyed morfium lenne számomra
Sírj, hisz élni, szeretni ...