Magamtól adom a mosolyt,
magamnak a könnyeket.
Hányszor felejtettünk már
a tükörbe nézni kedvesem.
Magamnak adom a napot,
hogy beragyogja a napom.
Bezárok minden ablakot,
ha már végleg feladom.
Magamtól adom a jóságot,
vele adom a lelkemet.
Magamnak fájdítom a szívem,
ha egy kifacsart citrom leszek.
Magam vagyok a ...
magamnak a könnyeket.
Hányszor felejtettünk már
a tükörbe nézni kedvesem.
Magamnak adom a napot,
hogy beragyogja a napom.
Bezárok minden ablakot,
ha már végleg feladom.
Magamtól adom a jóságot,
vele adom a lelkemet.
Magamnak fájdítom a szívem,
ha egy kifacsart citrom leszek.
Magam vagyok a ...
Olvasták: 773
Élet,
Az Ön versének a helye...
Szép a nap.
Jó megpihenni,
akár szerelmek közt
karjaidban,
vagy parkok fái alatt,
szombati nyugalommal,
ahol a természet
énekét nem tépik szét
emberi zajok.
Nem gondolkodom,
kikapcsolódva,
merengve hagyom, hogy
szemhéjam mögött
repítsenek madárvilágok,
s velem örvendeznek
bogarak, ...
Jó megpihenni,
akár szerelmek közt
karjaidban,
vagy parkok fái alatt,
szombati nyugalommal,
ahol a természet
énekét nem tépik szét
emberi zajok.
Nem gondolkodom,
kikapcsolódva,
merengve hagyom, hogy
szemhéjam mögött
repítsenek madárvilágok,
s velem örvendeznek
bogarak, ...
Olvasták: 922
Hajnal
Nyári reggel
korán felkel,
leskelődik a napsugár.
Nagy ősi tölgy,
mint Uri hölgy
magányosan álldogál.
Lágy szellőre
egy-kettőre
lombja táncol szinte már.
Mennyi fáradt
csöppnyi állat
otthonra benne rátalál.
Szelíd tájon,
amíg látom,
nyugalomban a határ.
Kis ...
Nyári reggel
korán felkel,
leskelődik a napsugár.
Nagy ősi tölgy,
mint Uri hölgy
magányosan álldogál.
Lágy szellőre
egy-kettőre
lombja táncol szinte már.
Mennyi fáradt
csöppnyi állat
otthonra benne rátalál.
Szelíd tájon,
amíg látom,
nyugalomban a határ.
Kis ...
Olvasták: 936
Szeretem. Érzem minden porcikámban.
Szeretem. le nem is tagadom.
Szeretem. Kürtölném széjjel, világgá,
de nem merem, tagadom.
Szeretem. Tudom, ez így van jól.
Szeretem. S a világ megfordul.
Szeretem, minden boldog már,
de fél a szívem, némán vár.
Ég a tűz, lángja szerte-szét
lobog, s mindent melegít.
Ég a láng, és szeme ...
Szeretem. le nem is tagadom.
Szeretem. Kürtölném széjjel, világgá,
de nem merem, tagadom.
Szeretem. Tudom, ez így van jól.
Szeretem. S a világ megfordul.
Szeretem, minden boldog már,
de fél a szívem, némán vár.
Ég a tűz, lángja szerte-szét
lobog, s mindent melegít.
Ég a láng, és szeme ...
Olvasták: 693
olyan élményt ad,amit semmi más nem okoz
szeretet,béke,nyugalom,szárnyalás mindent felfokoz
legbelül tudod hogy nem kéne,de mégis megteszed
mikor fölé hajolsz még a kezed is megremeg
kivánja minden egyes részed hogy beüssön az anyag
felszivod majd leöblited,ami az orrodra tapad
szipogsz,a torkodon érzed a kellemtelen ...
szeretet,béke,nyugalom,szárnyalás mindent felfokoz
legbelül tudod hogy nem kéne,de mégis megteszed
mikor fölé hajolsz még a kezed is megremeg
kivánja minden egyes részed hogy beüssön az anyag
felszivod majd leöblited,ami az orrodra tapad
szipogsz,a torkodon érzed a kellemtelen ...
Olvasták: 612
Művész vagyok,
írok,rajzolok,átjár a zene.
S nem harcolok,
csak alkot lelkem keze.
Üres az elmém,
nem tolonganak a gondolatok.
Tollamat emelném,
S már tudom, mit alkotok.
Álarcot nem húzok,
műveimben a világom közepe.
Feléd nyúlok,
bennem minden ember, bánata és öröme.
Nézek rád mint a tükör,
veled ...
írok,rajzolok,átjár a zene.
S nem harcolok,
csak alkot lelkem keze.
Üres az elmém,
nem tolonganak a gondolatok.
Tollamat emelném,
S már tudom, mit alkotok.
Álarcot nem húzok,
műveimben a világom közepe.
Feléd nyúlok,
bennem minden ember, bánata és öröme.
Nézek rád mint a tükör,
veled ...
Olvasták: 643

