Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Nyugalom

266 
Holdfogyatkozáskor
Legcsillagtalanabb égbolt…
Tengeri nyugalom
A búvárhajó, fönt siklott,
Navigátor világított.
*
Tengeralattjárós…
Vér szavára szolgál hűen.
Ha nem jön torpedó.
Hatvan ember összezárva,
Mennybe mennek, vagy pokolba?
*
Holdfogyatkozásos
Éjszakán, dúl a sötétség.
A tenger ...
Olvasták: 401
Részletek
Az Ön versének a helye...
207 
Télrészletező - Renga láncvers!

Éjszaka hosszú…
Hajnali hideg, kemény.
Befagyott vizek.
*
Csendes hóesés,
Fagyos fuvallatban jő!
Fagyos levegő…
*
Friss-havas reggel,
Havazás nincs. Hó síkság.
Hóban kutyanyom.
*
A napsugárzás
Ványadt szegény, nincs meleg.
Hajnal már jeges.
*
A behavazott
Virágágyás nem ...
Olvasták: 297
Részletek
272 
1943. január 12. –e hajnalban…

Figyelő tekintetek, fárad arcok, guvadt szemek,
A túloldalon távcsövekben, minket úgy figyelnek!
Lehet, hogy már elvesztünk, halál, valahol köztetek…

A jeges hajnalok köd-gomolyában reszket még a reggel,
Te meg csak ülsz hókupacon és bambulsz, sehová... merengel.
De ha meghallod az első aknarobbanást… fel ...
Olvasták: 357
Részletek
176 
Pislákoló kicsi fények árnyjátékát nézem,
Az arcod vonásait szeretettel felidézem,
Lefolynak a gyertyák és elfogynak az életek,
A kis gyertyafüst száll, de fájdalmaink élesek.

A gyertyák is majd csonkig égnek
Szívemben fájnak az emlékek.
Téged már nem hív a létnek szép szava,
Befogadott az ég csillagos tava.

Az ősi hitű gyertyaláng ...
Olvasták: 249
Részletek
157 
Másnak főttek a vad pörköltök…

Nem voltam én, mindig csak hátsó sori hajtó…
Így aztán nálam, üres maradt a szakajtó.
Ott a vadászok mindig csak nagyvadra lőttek,
Vad pörköltök az üstben mindig nekik főttek.

Nem voltam kapzsi,
Sem rámenős sohasem.
Mindig sorvégén álltam….

Távol állt tőlem:
Mohóság, ...
Olvasták: 217
Részletek
179 
A besűrűsödött csöndem, magába szigetelten-halkan vinnyog,
Körben zajokat magába szívja, azoktól meg hangosan pityog…
A besűrűsödött csöndem, magába szigetelten-halkan vinnyog.

Csend van: szerelem,
Szemed fényét szeretem,
Szívedbe írom csendem, velem.
*

Az öregségben az ember, már nem is ordibál, tán' nincsen kivel,
Meg nem is ...
Olvasták: 267
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére