Nefelejts! te gyáva kékszemű virág,
Kit birkaképpel néz a kábaság,
Kit annyiszor megemlít szerelem,
És a barátság, két hős érzelem,
Kit sírra és kebelre egyiránt
Tűzdelnek gyengéd búcsújel gyanánt,
Mi vagy te jámbor gyom, hogy tégedet
Segédűl hí a hű emlékezet?
A síron fázol, hervaszt a kebel,
Élet, halál rád egy romlást ...

Könnyű kebellel, vígan lejtve andalog
Három leány a rétnek síkjain.
\'Koszorút kötünk\' fölszólnak egyszivün,
S virágszedésre szélleloszlanak.
Kevés üdő, s ím már rakodva megy
Kedvelt helyére mindenik. Zavart
Halomban áll előttök a tavasz
Zsengéinek virító kelleme.

Fon, fűz az első; bont, s meg újra fűz,
Szed, válogat, sok ...

Látogató ha keres, mondjátok, nem vagyok itt benn:
Lelkem a kedves hon messze határira szállt,
S tartja ölelve hegyét, völgyét, és síkjait, és az
Országos folyamon tengerek árjaig ér.
Fölhat a trón kebelébe szilárd, hűségteli gonddal,
Munkás szánat közt a kalibákba benéz.
És megnyílnak előtte az elmúlt századok évi,
S ...

A havazó télnek szele kezdi lezárni folyóink
Árjait, és jegesűl a hegyek ormin hava.
Már a címeres Híd nem rengeti annyi utasnak
Tagjait, hol kocsizott Pest s Buda kénye szerént.
A Duna szőke vizén nem eveznek el annyi hajósok,
Őket is a télnek mord szele rettegeti.
Partra tolatnak hajók, csikorogva körűltök haladnak
A jegek, ...

Immár kész koszorúnk, melyet tíz hónapig izzadt
Arccal, gyenge eszünknek gyüjtve diszét, fonogattunk
A zöld Pindus alatt, a nyájas Múzsasereg közt!
Ennyit, nagytudományu atyák, volt gyüjteni képes
S nem többet iparunk! - Noha édes múzsai körben
Töltni időt, noha Pallas kertjében gyönyörűebb
Illatozásu virágok kelnek, mint a vadonynak
Puszta ...

Fogaim közt, óh, de remek!
Ropognak a szőlőszemek!
egyik zöldes, a másik fényes
és mindegyik mennyire édes!

Egész évnek nehéz munkája,
óvó, védő, féltő gondossága
mutatkozik a sok jó termésben,
Bacchus ajándékozó kedvében!

A szőlő bizony sokszor hasznos,
borként életünkbe vígságot hoz!
De gyümölcsként is nagyon ...