Mikor abban az utcában lépdelek,
S meglátom azt a bizonyos járdaszegletet.
Újra átélem, amit azon az őszi napon,
S szívembe mélyen belemar a fájdalom.

Érzem a rettenetes sietést, míg odaértem,
A kegyetlen vezetést a reményben,
Hogy talán ez mégsem igaz,
Talán nem.

De a valóság szilárdan ott állt előttem,
Egy mentőautó ...

Szemedbe néztem, és láttam ezernyi
Kicsi csillag ragyogását!
Éreztem nem engedhetlek el, de szívem másfelé húz.
Lehet rossz útra térek, de az eszem mást diktál,
Mint a szívem.
Nem tudom mit tegyek,
Nem tudom merre is menjek!
Segíts, segíts, hogy jól döntsek.
Lehet megbánom ha elmegyek,
De így lesz jó mindkettőnknek!
A sors ...

Béke szállt szívemre,
ahogy az óriástölgyek közt
lassan, elmerengve
meleg őszi napsütésben
színes levélszőnyegen
roppanón lépkedve
sírodhoz értem, s köszönve neked,
mintha kicsit hazaérkeztem
volna... szinte irigykedtem,
ahogy ott csendben
lelked valahol távol,
messze megpihen...
Már egy évtized sincs,
s éveim száma a te ...

Hasít a csend,
Köbnyi térben feszül
Fuldokló mellkasom,
S csak hallgatom
A némaság dobbanó hangjait,
Ízlelem a fájdalom
Mérgező kortyait.
Közben látom a jelent,
A bánatot itt a szívekben.
Hangom szivárgó suttogása
Oly kietlen.
Szavaid mormolom:
Egy ölelésnyi térben
Most is ...

Az est lehelletén
született csendben,
szemeim tükrén
hamvad
varázsvilágom.

Hold szemében rejtőzik
a titok,
a csend
maga alá temeti
a tegnapot.

Gyászvirág virít
az ablakban,
s most megáll
a pillanat,
az idő halkan
ül a falon,
körbefonja
törékeny
hangú ...

Mondd, hányszor kéne hogy mondjam neved
Hogy megint nézhessem a szemed
Hogy simíthassam arcod
Mondd, meddig kell még tartson?

Az, hogy nem lehetek veled
Hogy nem foghatom meg a kezed
Hogy mindig sírva alszom el
Ez meddig tart még? Mondd el.

Meddig várjak még a boldogságra?
Meddig rád, vagy másra?
Meddig érezzem még a ...