Nyár volt, s engem a téren ért
Végigsimította minden részemet,
Miközben szívem fájt valakiért
Melegség fűtötte bágyadt énemet.

Dacolva a fénnyel benéztem a Napba,
Majd szemem a szökőkút vízére futott,
De újító erejét mégis mástól kapta,
Mert a dombon ülve Téged láthatott.

Hirtelen álmodtam egy egész világot,
Mindent ...

„Anya”, ez egy szó a sok közül,
mégis bárki meghallja, örül.
Szebb, ékesebb, sokkal fényesebb,
Emberi testet öltött lélek.

Ki segít, ha baj van,
Velem örül, figyel rám.
Gondoskodik rólam.

Míg kicsi voltam óvott a széltől is,
Ám az idő szele felnevelt engem is.

Kislányból, nagyobbacska lánnyá ...

A tizedik évhez közeledvén
Nem érzem, hogy mennyi év múlt már el
Túllépve a kilencediken, még
Mindig úgy érzem, mintha
Csak most ismertelek volna meg.

Olyan vagy Te nekem, mint a
Jingnek a jang, mint a
Télben a fagy.
Úgy érzem egyek vagyunk,

De mégis külön testben,
Egyéni ...

Volt egyszer egy asszony,
Kinek ereje, kitartása tömérdek volt.
Reggeltől-estig robotolt,
A szíve testében erősen dobogott.

Szerelmét szerette, jellemét finoman nevelgette
S egyre szülte neki a gyermekeket.
Nem vette észre, hogy a nagy a hajtásban
Valahol-valamikor mélységesen elveszett.

S a lelkek egyre jobban ...

Nehéz az élet, ha ekképpen éled!
Nehéz, mert a Te sorsod,
Melyet már a születésed pillanata meghatároz,
Előre elrendeltetett, genetikailag elrendezett.

Másra vágynál, más sorsot kívánnál?
Hiába, mert nem teheted!
A Te sorsod leszületésedkor elrendeltetett,
Lelked ebbe a testbe költözött bele.

Esetleg tévedett, célt tévesztett ...

Hogy mi bánt engemet?
Miért nem fiúnak születtél gyermekem?
Fiút akartam, kit úgy nevelhetek,
Miként engem nevelt édesanyám.

Mert az első gyermek úgy illik
A hagyomány szerint, hogy fiú legyen.
De Te lány lettél, s nem fiú.
Mit kezdjek hát most én Teveled?