Szeme megtelt könnyekkel,
némán gurultak végig arcán,
nem érzékelte,
nem látott,
nem hallott,
messze volt a lány a valóságtól,
pedig
az élet lágyan ölelte és szerette,
szíve lassan ütemesen dobogott,
sóhajait lecsókolta az idő duzzadt ajkáról,
két üres karja bénán lógott ...

A tó vize gyöngéden reszket,
ahogy a tavaszi nap fénye
elbotlik a lágy fodrokon,
látom a tavon a tavalyi hínárt,
s egyben a múltat és jelent
tisztán fényleni arcodon...
Míg átvonulnak a vadkacsák
a fűzfák lehajló ágai alatt a tó felé
nyugodt-kényelmesen,
a fényben csillámló víz, meg
egész ...

Szólnak, élnek a szépséges ünnepi szavak.
Történelmi tények sűrűn kopogtatnak.
Fiatal ajkakról szállnak az énekek.
1848-ról sok bölcset, szépet mesélnek.

Megnyugszom. 48 eszméi máig fénylenek.
Fiatal szívekben bölcs táptalajon élnek!
1848 reményei tovább léteznek
és hitet, reményt adnak a magyar népnek!

Van mikor a hiányod érzem, reggel mikor felkelek,
Az emlékeimben én még mindig nagyon féltelek.
A fejemben itt egy tökéletes összkép,
Ahogy fogod kezem és mellettem jössz épp.
Örökké tartó emlék, egyre jobban gyötri lelkem.
Sóval hinti be feltépett és vérző sebem,
Mert nem gyógyír hanem méreg van az emlékben.
Sokszor sírva fekszem, hogy ...

Az erdő friss illata kísért...
Nem! Nem kezdhetek el így egy gyönyörű mesét...
Talán az ordítás, a dögszag jobb lenne...
Talán.. de az meg mindig csak elveszne.

Szóval, az erdő...
Hmm a friss, harmatos, hajnali erdő.
De valami, talán csak éppen én nem illek ide,
hisz rajtam kívül, itt minden tiszta, friss, zsenge és üde.

Én meg ...

A víz életet ad, egy golyó mégis többet ér,
Itt a földön úgyis mindegy, az ember meddig él.
Tán hiszed, később élhetsz, s a vér csak testiség,
Folyjon hát el mindenki, az egész emberiség.

Később talán elhiszed, az egész csak mese,
Rájössz majd, hogy mennyit ér, egy ember élete.
Tán megérted, hogy ...