Mikor megszülettél, hazánkat vihar verte,
S ahogy fejlődtél, nőtt jövőd reménye.

Érdekelt minden szép, ami kincset sejtet,
Minden törődést virággal hintetted.

Újra feltűnik a házunk előtti hinta,
Mely szárnyaló vágyadat felhőkhöz húzta.

Dallal üdvözölted a mennyei sereget,
Szép hangod zenéje szívembe rekedt ...

Előttem puszta, végtelen,
ilyen sivár az életem.
Nevem már csak rabló betyár,
ez vagyok már, de kár, de kár!

Napkeltekor csak bujdosom,
bokor mélye a vánkosom.
Hitvány urak reszkessetek,
kifordítom mély zsebetek!

Éjjel megyek a csárdába,
ahogy bírja lovam lába.
Ott vár engem szerel

Olvasták: 732

Haza,