Alacsony s tettre képtelen
Ez jellemem,vívódik szüntelen.
Önmagammal vagy a világgal.
Sorsom összevetném egy nyíló virággal.
Szerelemre éhes,szerelemre keltett,
Sohasem éltem meg ezt az érzelmet.
Hogy fogalmaztam meg?
Mi késztetett erre?
Vagy ellene állok én talpig fegyverbe?
Morcosan,harcomon fölülkerekedve
Mint konok vitéz-már feje ...

Mikor megszülettél, hazánkat vihar verte,
S ahogy fejlődtél, nőtt jövőd reménye.

Érdekelt minden szép, ami kincset sejtet,
Minden törődést virággal hintetted.

Újra feltűnik a házunk előtti hinta,
Mely szárnyaló vágyadat felhőkhöz húzta.

Dallal üdvözölted a mennyei sereget,
Szép hangod zenéje szívembe rekedt ...

Előttem puszta, végtelen,
ilyen sivár az életem.
Nevem már csak rabló betyár,
ez vagyok már, de kár, de kár!

Napkeltekor csak bujdosom,
bokor mélye a vánkosom.
Hitvány urak reszkessetek,
kifordítom mély zsebetek!

Éjjel megyek a csárdába,
ahogy bírja lovam lába.
Ott vár engem szerel

Olvasták: 738

Haza,