Látom a madarakat, ahogy messze szálnak,
Dalolnak, és meg sem várnak,
Egyszer talán én is szárnyalni fogok,
Egyszer talán én is lehetek boldog,
Az élet ott szúr meg ahol a legjobban fáj,
De ne törődj semmivel mert nincs akadály,
Mikor szerelmes vagy magason szálhatsz,
De vigyáz, mert a zuhanás fájhat,
Ha elesel ...

A barna rögökön a napfény játszik.
A kertben a szél élénk dalt dudorászik.
Bár a kertet ásó izzadságban ázik,
de meg sem áll az est beálltáig.

A barna rögökön egy-két árny látszódik,
mert a közelben madarak röpte látszik.
Az ember most mégis megáll, fellélegzik
és tovább dolgozik most már ...

Hagytam szabadon
látóhatáron repülni.
Nem zsinegeltem össze
törékenynek tűnő szárnyait.
Felnézek a csodálatos
a ...

(Szépmező Szárnya Hun-magyar mondában mondai hős, aki megvédi a gyengébbet a bántásoktól. Kalamóna a hun-magyar mondában erőszakos, hatalomra törő.
Helyi Téma Pest megyei hetilap 2012. szeptember 12-i száma.)

Dicsőség Szépmező Szárnyának!
Aki nem támadója Kalamónának,
De aki a neki dobott kesztyűt felvette,
Hogy törvényes eszközzel ...

Mondd csak kedves marabu,
téged miért mar a bú?
Inkább lennél pelikán,
ki a halat nyeli tán?

Kócsag jár itt, szürke gém,
a békáknak nincs remény.
Ott ahol a gólya jár,
vízre száll a pelikán.

Darumadár az égen,
vidd el az én reményem!
Messze földre híreket
küldözgetnék én veled...

Fogok ...

Szeretem tavasszal a nyíló ibolyát,
örömmel hallgatom a fecskék ricsaját.
Nézem az ágak közt bujkáló napsugárt,
az első rügyeket és a lombkoronát.

Tavaszi szél kering patakon, rét felett,
nézem a víz színén lebegő levelet.
Csokorba szedem a mezei virágot,
amelynek illata betölti szobámat.

Hazafelé erdőn át vezet az ...