Madarak íve, amit röptük rajzol,
s hoz vissza olykor elmúlt pillanatból,
vagy víz gömböcske, mit volt öröm, bánat
fényesít, de már csupán önmagának..

Eltűnődöm: a sok-sok apró részlet
mint fedi el a szemnek az Egészet
kis életekből.. és létezik-e Élet,
s mond-e róla maradandó meséket
Idő, amely nem ...

A madarak víg nótája csendül,
a békák brekegése zendül.
A madárcsicsergés elhallik
a szomszéd zöldülő nádasig.
A békáktól a víz nagyot csobban.
Sikló les rájuk a zsombékban.
Hattyú úszik lassan a vízen.
Viharfelhők gyűlnek az égen.

Én gyakran gondolok még a múltban egy diákra, -
s arra mi nincs már végképp, látszata sem: a Nyárra.
Volt egykor, velünk? Talán. Hitében éltünk, éltem:
nyílik majd út, dal egyszer valóra vált mesében.

Tavakra gondolok most, nyugtalan gyöngy-örömre
nagy víz-pajzsokon, amint tündérek ömlő könnye
mosollyá csillogott át, s

Olvasták: 971

Természet, Iskola,