TANQ csokorban írta meg a szerzőpáros

Feketén, földig ér
A vizes, felhő halmazat!
Fölénk gomolyognak.
Csak szórja a sűrű könnyet,
Súlyától a felhő görnyedt.
*
Látszik, áradat lesz!
Mindenki bújna fészerbe…
A mezőn, csak fű van.
Úgy permetezi a földet,
Mossa mezőket, erdőket.
*
Villámok lecsapnak
És követi, mély ...

Az őrültként tomboló vihart, TANQ csokorban, örökítette meg a szerzőpáros.

Hirtelen a vihar,
Vad, cikázó villámokkal…
Még, föld is belereng.
Ég zeng, felhők terhe súlyos,
Fény siklik, mosolya gúnyos.
*
Kemény szélkorbácsok
Jól végigvágnak mindenen.
Dühödt ez a szél-tánc.
Pokoli szél kerekedik,
Minden összekeveredik. ...

Vad, vízionáló gondolatok, felaprózva…

Botrány a sztárok éltetője?
Tán' ez siker megteremtője...
Ez lehet lélek, belső hője?
*
Járdán kutyagumiba lép az ember,
Otthon, lakásba bemenni majd nem mer…
Ezt megtudva, az asszony biztos elver.
*
Boldogok a lelki szegények, mert nem tudnak…
Egyesek, sokan, ...

Ásó nehezen csúszik a kemény földbe.
Úgy látszik mintha neki az kényszer lenne.
Ám a kertész a dolgot azonban nem hagyja.
Nekilódul és a földbe jól benyomja.

Szürkésbarnás rögök a felszínre kerülnek
és a kertnek dúsan növő füvén szétterülnek.
A Nap vígan néz le az égből erre a társaságra,
majd izzasztó sugarait rájuk bőven ...

Megjött a tavasz, kivirultak a fák,
Ilyenkor kivirulnak a fapofák.
A macskák és a kutyák levedlenek,
A meleg miatt sok vizet vedelnek.

A tavaszi eső tán’ aranyat ér,
Nagyra növünk, egy zuhé ennyit megér.
Viruljunk mi is, ez a világ rendje,
Élvezzük ki a tavaszt, sorra-rendre.

Vecsés, 2001. május 19. – Kustra Ferenc

Szép őszi idő van odakint,
Lassan rozsdásodik a csalit.
Még zöldek a fák levelei,
De rozsdállnak már a szélei.

Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél?

Bogarak még igen élénkek,
Nappal még egek igen kékek.
Kutyák még élik világukat,
Ő, ha idegent lát, jót ugat.

Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél?

Ősz ismét ...