Apevában és versben írt a szerzőpáros…

Juj,
De szép
Az élet.
Öreg mivé
Lett? Mint ódon vár.

Ifjúság, boldogság gyorsan elszállt... csak csalóka ábránd.
Csupán szíved dobog, tested nem mozdul, várod az ármányt.

*
Ha,
Mégis
Minden jó
És szép is volt…
Öregség mért nyűg?

Ám olyan szerencse nem érint, sem ...

Filozofálok a saját árnyékomról…

Igen nagy felfedezést tettem, nem vagyok már egyedül,
Mindenhol velem van az árnyákom, tőlem nem menekül.
Jön velem mindenhová, de nem tudom, hogy minek?!
Van-e olyan ember, akinek nincsen? De kinek?

Van nekem árnyékom napsütésben,
Van a közvilágítás fényében…
És van temetői gyertyafényben.

Van, ...

Az állatvilágról, eredeti Baso féle stílusban írta a tanka csokrot a szerzőpáros…

Rabló fekete
Csend, elvesz éberséget.
Őrkutya alszik.
Lustán szunnyad a nyár is,
Múlik az éber fázis.
*
Este, tehén bőg,
Várja, hogy jól megfejjék.
Abrakoltatás.
A holdsarló dagadt mell,
Nem fáj, már csorog a ...

Továbbra is aranyosak a jelző kutyák,
Állandóan csak játszanának a nagy maflák.
Ma már végleg összebarátkoztunk Slampeccel,
Többször odahívtam, rohant-jött logó nyelvvel.

Rosszul tudtam, a kutyust nem Slambucnak hívják,
Keresztségben Slampecet rég ráragasztották.
Gondoltam, aranyos kutya hát megkövetem.
Ezt ...

TANQ csokorban írta meg a szerzőpáros

Feketén, földig ér
A vizes, felhő halmazat!
Fölénk gomolyognak.
Csak szórja a sűrű könnyet,
Súlyától a felhő görnyedt.
*
Látszik, áradat lesz!
Mindenki bújna fészerbe…
A mezőn, csak fű van.
Úgy permetezi a földet,
Mossa mezőket, erdőket.
*
Villámok lecsapnak
És követi, mély ...

Az őrültként tomboló vihart, TANQ csokorban, örökítette meg a szerzőpáros.

Hirtelen a vihar,
Vad, cikázó villámokkal…
Még, föld is belereng.
Ég zeng, felhők terhe súlyos,
Fény siklik, mosolya gúnyos.
*
Kemény szélkorbácsok
Jól végigvágnak mindenen.
Dühödt ez a szél-tánc.
Pokoli szél kerekedik,
Minden összekeveredik. ...