A parkban áll egy kerti pad.
Sok embernek pihenést ad.
Fáradt lábakat pihentet,
rajta szerelmes órák telnek.

Hullhat a hó, süthet a Nap.
Dísze Ő a közparkunknak!
De néhány ember megrongálja!
Sérülten néz rá e világra!

Emberek jönnek és elviszik!
Egy műhelybe Őt beviszik!
Rendbehozzák, ...

Táncot jár a kalóz, egy kék zafír kővel,
felkéri a sellőt, s járja mindkettővel!
Belibeg egy csontváz, zörög minden csontja,
legóból kirakva, megtartja a botja.

Be-béget egy bari, egy kis racka bárány,
sompolyog a farkas: - tudom engem vártál,
- hogy kedvelsz, azt látom a szép mosolyodon,
hívjál majd fel bátran az új mobilomon.

Egy ...

A bevonulás

Már az örökkévalóság felé,
De ma még az itt rekedtekért,
Poros sarud elé szórt, haldokló
Sziromszőnyegen lépkedsz.
Kívül mámoros sereg,
Belül keserű öröm ölel.
Mérhettél volna egyedül is,
Teremtő végtelennel,
De porhoz jöttél a porba,
Felemelni kegyelmesen,
Hátha nyer ünnepet
A bűn felett!
S szomorít mégis ...

Gondolom, hat X után, néhány észrevételt

talán megoszthatok én a fiatalokkal.

Ami szembeszökő, a legtöbb ember sikert

érhetne el tettekben, kicsiny dolgokban, ha



nem kötnék meg őket a nagy célok és lehet

kérem, hogy néminemű megütközést vált ki

az emberekből ,de - miután én ...

Dér van a füvön, s fákon.
Oly szép minden, mint egy álom.
Köd lepi be a kertet,
valósággal mindent befed.

Néma, mozdulatlan minden
sejtelmessé válva a ködben.
De az lassan-lassan felszáll.
Reggel van. Ébredezik a táj.

A tájék ködpaplanját letolva
deresen néz bele a Napba,
azaz csak megkísérel ...

Amikor az ember nyugdíjasként
Kikerül a nagy gépezet működéséből,
Amikor elbocsájtják hétköznapi küszködéséből,
Ijedten döbben rá – nincs tovább!

Holnaptól kívülről szemléli
A történelem fogaskerekén gördülő biológiai órát;
Értelmét, erejét másokkal pótolják!

Az alkotó munkának van

Olvasták: 780

Alkalmazkodás,